A Föld, hol élsz, nem éden, s nem vagyunk angyalok,
Ki tudja, bűn, vagy érdem, hogy mégis itt vagyok.
Bárhová lépsz, a vágyak medre mély,
És benn a víz csak térdig ér.

A képzelet oly jó festő, talán, mint senki más,
A kép, mit látsz megtévesztő ábránd s nem alkotás.
Bármit kívánsz, az így elérhető,
Ha nem nagy ár az elfutó idő.

Nem tart soká e látomás,
E kényszerű mutatkozás,
És tőled függ a fogadtatás.

Ha megállnál, és úgy látnád, innen már nincs tovább,
Gondold meg, égi áldását ingyen ki szórja rád?
Nem segít más, ha magad elől kitérsz,
Oly sok ma már a kiégett színész.

Nem tart soká e látomás,
E kényszerű mutatkozás,
És tőled függ a fogadtatás.