Keresés
Hol vagyok: dolak.hu > Média > Cikkek > Cikkarchívum

Best Magazin: „Azt hittem, hogy én nőnek már soha nem fogok tetszeni”

2004. 12. 17.

Dolák-Saly Róbert tizenkét évesen vesztette el édesapját

Ki gondolná, hogy a mókás Boborján a való életben sokat meditáló alkat, és, hogy megformálója eredetileg nem is humoristának készült? Gyerekkorában olyan csapások érték a családot, amelyek nem sok örömre adtak okot. Hosszú út vezetett addig, amíg a félárván maradt kisfiúból előadóművész lett.

„Megtapasztaltam, milyen apa nélkül felnőni.” Dolák Saly Róbert, zenész-humorista

„Azt hittem, hogy én nőnek már soha nem fogok tetszeni”

Aki ránéz, elneveti magát, mert beugrik valamelyik vicce. Ki gondolná, hogy a mókás Boborján a való életben sokat töprengő, meditáló alkat?

Boborjánon és a Besenyő nagypapa figuráján egy egész ország derül. Pedig megformálója eredetileg nem is humoristának készült. Gyerekkorában olyan csapások érték a családot, amelyek nem sok örömre adtak okot. Tizenkét évesen tragikus körülmények közt vesztette el imádott édesapját. Hosszú út vezetett addig, amíg a félárván maradt kisfiúból egy egész országot szórakoztató előadóművész lett.

„Apám polihisztor volt – meséli. – Mérnökként dolgozott, ugyanakkor zenélt, amatőr csillagászként kémlelte az eget, és kitűnően rajzolt. Még könyvkötéssel is foglalkozott. Egyetlen gyermeke voltam, sokat tanított engem. Volt egy gitárja, megpróbált bevezetni a hangok világába is, de akkor még nem voltam fogékony a zenére. Aztán harminchat éves korában váratlanul meghalt egy vonatbalesetben. Az eset gyökerestől megváltoztatta egész életemet. Amikor érdeklődni próbáltunk, hogy hogyan történt a tragédia, a hatóságok elzárkóztak a válaszadástól. Nem hivatalos vélemények szerint öngyilkosság, ill. baleset történt. Én úgy gondolom, hogy apám nem lett öngyilkos, mert ennek semmi előjele nem volt. Miért végzett volna magával egy életvidám, kreatív ember, aki tele volt tervekkel?

Évekkel később már meggyőződésemmé vált, hogy egész egyszerűen kiiktatták. Az eset után a belügyesek gyakran zaklattak minket, kérdéseket tettek fel, és figyeltek minket, anyám évekig nem jutott álláshoz. Az iskolában is éreztem apám elvesztésének negatív hatásait. Hamarosan el is kellett költöznünk Zalaegerszegről. Nem kívánatos elemek lettünk, rémes volt. A Történeti Hivatal információi szerint rólam még a nyolcvanas években is jelentéseket írtak.” – emlékszik keserűen.

Robi már elég nagy volt ahhoz, hogy édesapjáról tiszta képet őrizzen, és egyfajta igazodási pontnak tekintse. Számára ő a sokoldalú tehetség erejét, a tudást jelenti, és mélyen belül egész életében neki akart megfelelni.

„Olvastam valahol egy kegyetlen, morbid, de rám nézve nagyon találó igazságot: egy apa akkor tesz a legtöbbet a gyerekéért, ha még annak felnőtt kora előtt meghal. Engem az a dac, az az elkeseredés tett felnőtté, ami apám korai elvesztéséből fakadt. A halála egész életemre rányomta bélyegét. A természettudományos érdeklődés is tőle jött, ezért lettem biológiatanár. Az idétlenkedéssel pedig biztosan valahogy ki akartam tölteni a csonka család okozta űrt. Középiskolában már én voltam az osztály bohóca. Barátommal humoros jeleneteket írtunk, vagy a városban hülyeségeket kérdeztünk a járókelőktől, felvettük magnóra, és hajnalig röhögtünk rajta, amikor visszahallgattuk.

Aztán elkezdődtek a főiskolai évek, és ezzel együtt a gyengébb nem iránti szimpátia felerősödése. S hogy ne legyen olyan komor ez a kis visszaemlékezés, feloldásként „felkínálom” egyik kétes kimenetelű, csajozós kalandomat, amit előszeretettel dobtam be mindig hangulatfokozónak. Egyszer a régi NDK-ban voltam szerepelni, és egy barátommal elmentünk egy német diszkóba, ahol sajnos túl sok fiú volt és nagyon kevés lány. Már kezdtem beletörődni, hogy én itt ma este szalma maradok, aztán kimentem egy kicsit levegőzni. Legnagyobb meglepetésemre az utcán egy gyönyörű, szőke lány feküdt kicsit alkoholgőzösen. Arra gondoltam, majd én „segítek neki”, hazaviszem a szállodába, és kijózanítom. Felállítottam, egy villanyoszlophoz döntöttem, ám ekkor legnagyobb bánatomra egy pillanatra kitisztult a tudata, rám nézett, és rémülten felkiáltott németül: <<Jézusom, nem, ezt nem!>> És újra eldőlt. A részeg, német lány véleményére alapozva aznap azt hittem, hogy én nőnek már soha nem fogok tetszeni. Kishitűségem persze három napig – sem – tartott.”

Robinak több hosszabb kapcsolata is volt életében, sőt kétszer volt már nős is. Gyereke eddig még nem született, amiről így vélekedik:

„Fiatalabb koromban tudatosan ellene voltam, hogy saját gyerekem legyen, mert éreztem, nem vagyok elég érett ehhez a nagy feladathoz. Nem tudtam volna felelősséggel ráfigyelni, foglalkozni vele, mint, ahogy ezt sok családnál láttam. Gyerekkoromban megtapasztaltam, milyen érzés apa nélkül felnőni. Minden bizonnyal ez az élmény tette engem ebben a kérdésben ennyire tudatossá, és következetessé. Elvem az volt, hogy ha már benő a fejem lágya, akkor jöhet a kölyök, és a vele járó hatalmas felelősség. Tudom, hogy igazságtalan előny a nőkkel szemben, hogy mi, pasik még vénülő fejjel is pótolhatjuk e nagy hiányt az életünkben, de én ezzel az előnnyel szeretnék élni az elkövetkező esztendőkben, és bízom benne, hogy a sors is kegyes lesz hozzám…”

Kapcsolódó anyagok

CikkekCikkarchívum
Címkék: 2004 | Best
Powered by Gothic
© 2009 Deepskeye Systems -

Dolák-Saly Róbert honlapja