CKM: Elhúzza Britney nótáját

2004. 07. 01.

Dolák-Saly Róbert a magyarországi karakterbajnok. Alakíthatja az Anti bácsit, Boborjánt, vagy Leopoldot, a porondmestert, mindig óriási sikert arat. Ennek ellenére előveszi a komolyabb arcát is, és rockzenét fog játszani.

Kovács Ko-Ko István

Nem, dehogy, ez az én becsületes nevem. Igaz, hogy a világon egyedül vagyok ezzel a névvel. Az apai nagyapám Saly volt, de édesapámat anyai vonalon egy nagybácsi nevelte fel, aki viszont Dolák volt, és apám tiszteletből felvette a nevét. Édesapám halála után én maradtam a világ egyetlen Dolák-Salyja. Érdekes család a miénk. Az anyai nagypapámnak nagyon sokat köszönhetek, ő egy igazi polihisztor volt. Amellett, hogy megalakította a Győri ETO boksz-szakosztályát, festőművészkedett, amatőr egyiptológus volt, rengeteget tudott az észak-amerikai indiánokról, és komoly könyvtárat hagyott rám.

Állj! Boksz-szakosztály? És a kis Robi is kesztyűt húzott?

Naná! De sajnos nem bizonyultam túl kitartónak, ráadásul elkövettem egy nagy hibát egyetlen oktatómmal szemben: orvul kiütöttem nagyapám maradék, egyetlen fogát. Mondtam neki, hogy „nézz csak oda, papi”, ő odanézett, én meg sunyi módon egy gyönyörű balegyenessel szájba vágtam. Nem is értem, miért nem tetszett neki!? Elment a kedve a tanításomtól, de azt lemérhette az akcióból, hogy rafinált kiskölyök az unokája.

De azért továbbra is büszke volt rád és szeretett, ugye?

Persze, én voltam a mindene. Ugyanakkor irántam való rajongásának voltak árnyoldalai is. Gyakran hangoztatta, hogy én csodagyerek vagyok, hogy én tudok a legjobban rajzolni, és én vagyok a legokosabb. A téren mindenkinek dicsekedett, hogy a hat éves Robika milyen szépen tudja zsírkrétával felrajzolni a Naprendszert. Jött a suli, és én megdöbbentem hogy van, aki jobban rajzol, szebb, mint én, sőt még okosabb is. Akkor ebbe kis híján belebetegedtem. Mindenféleképpen meg akartam felelni a rólam kialakított képnek, és nagy energiákat fordítottam a hátrányaim ledolgozására. Gyakorlatilag azzal telt a gyerekkorom, hogy futottam egy tökéletes kiskrapek eszményképe felé. Ez a bizonyítási vágy elsősorban abban jelentkezett, hogy én akartam lenni a társaság központja.

Barátokat akartál vagy barátnőket?

Elsősorban csajozni akartam, de veszettül. Ha jól emlékszem, első rácsodálkozásom a női nemre öt éves koromban volt. Gitározni is azért kezdtem, hogy imponáljak. Édesapámnak volt is egy hangszere, a szegedi ládagyár terméke. A tíz éves Robikát igyekezett megtanítani gitározni, de őt sajnos hidegen hagyta a zene. A boci, boci tarkát sem tudtam lejátszani neki. Édesapám halála után, tizenkét évesen, az első komolyabb csajozási szándék időszakában találtam rá a zenére. Baromira zavart, hogy a jó csajok mindig a bájos, nyálas fejű, butagyerekekre buknak. Én hiába voltam okos – gondoltam –, a nyiszlett, nyúlegér formám nem mozgatta meg a libidójukat.

Miért, téged akkor már az okos csajok érdekeltek?

Hát, nem. Viszont bosszantott, hogy ők is így működnek. Aztán rá kellett döbbennem hogy a jó duma kevés ahhoz, hogy esélyem legyen a csajoknál. Abban az időben, nem sokkal Krisztus halála után nagyon menő volt a Beatles és az Illés együttes, láttam, hogy imádja őket mindenki. A baj csak az volt, hogy amíg gitároztam, elvitték a legszebb lányokat. Mire letettem a hangszert már csak a maradvány érték volt körülöttem. Egyszer megvárt egy csaj, de az a Béla molett nővére volt, a Kriszta.

De megérte, hiszen zenész lettél.

Ez igaz, de előtte még volt néhány zord kihívás az életemben. Már Dunaújvárosban laktam, ahova Zalaegerszegről átjött egy régi barátom bulizni hozzám. Berepültünk az éjszakába, és zárásként beszöktünk a városi vidámparkba. A parkőr és a kutyája komolyan vette a zárva tartásra vonatkozó rendeleteket, és nem örült az éjszakai látogatóknak. Mi pedig versenyt futottunk az őrkutyussal, aki sajnos nem volt sánta. Laza lendülettel átugrottam a kerítést, ahol a talaj már sokkal lejjebb volt a vártnál, és sikerült ötméteres magasságból landolnom a betonra. A beton győzött, én pedig combnyaktöréssel, agyrázkódással megúsztam. Fél évet otthon voltam, rojtosra feküdtem az ágyat, de volt időm rájönni, hogy az addigi életstílusom, a gyenge tanulmányi eredményem nem vezet sehova.

Gyorsan kerestem egy tantárgyat, ami érdekelt. Ráálltam a biológiára, mert az a könyv volt a legszebb, színes képek, a nő anatómiája, miegymás. Olyan szinten megtanultam, hogy a tanárképző írásbeli felvételijén ötszáz jelentkező közül egyedül én írtam hibátlan tesztet. Elvégeztem a tanárképzőt biológia – rajz szakon, aztán elkezdtem a szegedi egyetemet is, de menet közben leléptem, mert a zene elcsábított.

És mit csináltál a tanári diplomáddal?

Összesen három évet tanítottam, vagy legalábbis valami ahhoz hasonlót csináltam három különböző általános iskolában. Gondolhatod, milyen tanár lehettem. Rendszeresen bevittem a gitáromat, állandóan fociztunk biológia óra helyett. Az igazgatóval nem álltunk közös nevezőn a tanári felelősségtudat tárgyában. Nekem volt a legtöbb igazgatói figyelmeztetésem az osztályban.

Kirúgtak?

Nem, időben leléptem. Akkor már a haverokkal megalakítottuk, Rokka nevű zenekart. Lelkesek voltunk, fiatalok és szegények. Adta magát a country zene.

Miért pont country?

Mert az a legolcsóbb. Nem volt pénzünk cuccra, erősítőkre meg dobfelszerelésre, ehhez meg elég volt egy pár gitár és egy konga. Eléggé röhögnöm kell, ha eszembe jut, hogy mi a fenének irkáltam én country dalokat Magyarországon.

Poénos szövegeket?

Nem. Akkoriban véresen komoly dolgokról írtam. Aztán önálló lemezem is „szomorú” volt. Az már nem a country, hanem a progresszív rock tartományába tartozott, de a mondanivaló elég súlyosra sikeredett. Úgy ajánlottam mindenkinek, hogy csak felnőtt jelenlétében, kedélyjavító gyógyszer bevétele után szabad hallgatni, különben életveszélyes.

Miért ez a világvége hangulat, nem szeretted az életet?

Hát, ami azt illeti, akkoriban ez az ország nem volt kegyes hozzám. Nem az érzékeny, értelmes tevékenységet folytatni akaró gyerekeknek kedveztek a körülmények. Ha nem csináljuk meg a L’art pour l’art-ot, talán soha sem derül ki, hogy mennyi minden lakozik bennem, különös tekintettel a humorral való viszonyomra.

De szerencsére kiderült. Hogy alakult, te találtad ki?

A társulatot? Nem. Először is megismertem Laár Andrást, aki egyik, régebbi zenekarával játszott a Rokka együttes előzenekaraként, valahol vidéken. Onnantól összejártunk, és zenélgettünk. Később megalakult az ő zenekara, a KFT, amelynek sikerére támaszkodva András verseiből egy jópofa estet hoztunk létre. Az én feladatom az lett volna, hogy a humoros blokkok között énekeljem el a komoly dalaimat. Már a próbák alatt kiderült, hogy ez így nem megy. Nem lehet azt mondani a közönségnek, hogy most fél órát röhögtél, most fél óra komoly mondanivaló következik, de ígérjük, utána megint röhöghetsz.

Valami viccessel kellet nekem is előhozakodnom. Nem volt nehéz, hiszen gimnáziumban az egyik barátommal vicces jeleneteket irtunk, Karinthy jeleneteit mondtuk magnóra. A dunaújvárosi tanárom emiatt erősen kételkedett a jövőnket illetőleg. Azt mondta, hogy bohóckodásból nem lehet megélni. Azóta belátta, hogy tévedett.

És akkor te feláldoztad a zenész karriert a humor oltárán?

Nem volt ez áldozat, hiszen nagy buli volt ez. Sokan cseréltek volna velünk. Néhány zenész kolléga jelezte akkoriban, hogy szívesen belépne a társulatba. Meglepődne a közönség, hogy kikről van szó, de nem árulom el őket. Az elején egyébként nem gondoltam hosszú távra, de azt hiszem a többi társulati tag sem. Pénzt akartam keresni, hangszereket akartam vásárolni. Jobb megoldásnak látszott, mint vendéglátózni egy nyugati hajón, vagy kocsmában. A „baj” csak az volt, hogy baromi nagy sikerünk volt. A turné végére a sok hülyeségből született egy újabb műsor, ami viszont már a társulatról szólt.

Akkor még nem volt Boborján, nem volt Öreg, nem volt Besenyő család, viszont aránylag jól nyomtam Kádár Jánost. Gondolj bele, azért nem volt egyszerű a 80-as években Jani bácsival poénkodni. Volt olyan vidéki kultúrház, ahol a szervezőt az infarktus kerülgette. Beindult a szekér. Jött a tévé, és vele az országos ismertség. Elszabadult a pokol.

Ki találta ki ezt a fajta humort?

Karinthy? Örkény? Alfonzó? Voltak sokan előttünk. Nálunk az volt az érdekes, hogy összejött néhány hasonló humorú ember, hasonló gondolkodásmóddal. Ilyen töményen akkoriban senki sem képviselte ezt a stílust, emiatt aztán mi sem hittünk benne, hogy széles körben igény mutatkozik rá. Szeretném leszögezni, hogy a Monty Python-ról akkor még nem is hallottunk. Társulatunk egyik legnagyobb értéke az eredetisége volt. Ezt az erényt igyekszünk ma is ápolgatni. Közben azért zenélgettem is, készítettem egy gyereklemezt, és egy rock lemezt, de a L’art pour l’art-sikerek, filmezés, színdarabok, lemezek stb. sok-sok időt igényeltek tőlem.

És most lesz időd?

Furcsa, de az én koromban sok zenész már a búcsú fellépését szervezi, én pedig mindig valami új dologba fogok bele. Ilyen volt az első könyvem is, ami – most már mondhatom – igen nagy siker volt. Most pedig zenélni fogok. Menetközben rájöttem, hogy mi ennek a hozadéka. Sok, húsz éves korában befutott művész ennyi idősen, mint én, kiég, vagy a sikerektől elfáradva bekattan, depressziós lesz. Én meg abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az élet elterítette a sikereket a pályám során, és a kihívások mindig akkor értek, amikor már elég érett voltam a feladatra. Úgy érzem, sok mondandóm van még mindig. És válogathatok a műfajok között. Ez állati izgalmas.

Nem félsz a szóló pályától, hogy az emberek beskatulyáztak, mint Boborján, és nehezen fogadják el a komolyabb hangvételű Dolákot?

Nem félek, hiszen akik ismerik a társulatot, tudják, hogy mennyi mindennel foglalkoztunk az évek során. Aki a szerepeinkkel azonosít, hát tegye. Aki meg tudja, hogy nem elmebetegek vagyunk, csak szimplán barmok, az helyre tudja tenni a dolgokat velünk kapcsolatban. Különben meg itt az idő, hogy a Britney Spears-t leváltsam már végre...

Rajongók! Gondolom elsősorban csajok. Ha ennyire szereted a nőket miért nem kötöttél ki egy asszony mellett?

Lehet, hogy pont azért. Két feleségem is volt, de elváltam mindkettőtől. Hitem szerint fiatalkorban tanulni és csajozni kell. Ezt most így utólag tudom, és üzenem az újságolvasó gyerekeknek, hogy ez a helyes út. Kiderült számomra, hogy huszonéves koromban még nem voltam alkalmas a házasságra.

Akkor miért nősültél meg másodszor is?

A második feleségem következetesen vadászott rám. Minden fellépésemre eljött, akár gyerekműsor volt, akár felnőtt. Ha háttérgitáros voltam, akkor is ott ült az első sorban. Bement a néhai Országos Rendező Irodába, és kutatott utánam, leveleket írt, aztán annyira meguntam ezt a hiábavaló offenzívát, hogy elvettem feleségül. Ki tudja, miért, de ez se tartott sokáig. Ami viszont hiányzik, az egy gyerek. Pár éven belül pótolni fogom. Az nem lehet, hogy nekem ne legyen gyerekem. Az életem így lesz teljes.

Ha ez meglesz, az összes álmod teljesült?

Nagyon sok álmom teljesült. Hihetetlen álmok is. Mondok egyet a sok közül. Tizenévesen a moziban láttam egy angol játékfilmet, az volt a címe, hogy Valerie. Egy gitáros énekesről szólt, akit Roy Harpernek hívtak. A zenéje telibe talált és leterített. Az első számú kedvencem lett. Ö énekelte a Pink Floyd „Have a cigar” című számát lemezre, róla írta a Led Zeppelin a „Le a kalappal R. H. előtt” című dalt.

Egyik lemezén Paul és Linda McCartney vokálozott stb. Ez a rajongásom harminc éve töretlen, megvan az összes lemeze. Eszembe sem jutott, hogy valaha találkozhatunk. Februárban egy londoni sörözőben megbeszéltük a világ dolgait, meg azt is, hogy jön hozzánk koncertezni, és egy színpadon leszünk. Hát nem csodálatos?

Ennyivel fontosabb számodra a zene, mint a bohóckodás?

Inkább más. Másfajta kielégülést okoz. Én nagyon örülök annak, hogy a humor műfajában dolgozhatom. Különleges műfaj, amit úgy tűnik nem is olyan könnyű művelni. Kb. negyven filmet csináltunk a televíziókban, a nyolcadik nagysikerű színházi estünk dübörög telt házakkal. Sokkal szabadabbnak érzem magamat azáltal, hogy ennyi mindent csinálhatok.

A személyiségem sok ajtaja zárva maradt volna, ha csak zenélek. Egy zenészt köti a stílusa. Nekem nincs ilyen szigorítás az életemben, sőt most készülök létrehozni egy produkciót, amiben rengeteg stílus fog megjeleni, egy műsoron belül. Kisvári Feri barátommal készülünk az új produkcióra. Totális támadást indítunk a divatos trendek ellen. Mindig ezt csináltam…

RÖVIDZÁRLAT

Tanulás – Csajok
Mai napig tanulom a csajokat.

Siker – Pénz
…nők, csillogás.

Budapest – Vidék
Vidék, aztán Budapest.

Boborján – Öreg
Nem is, a Boborján az fiatal!

Foci – Boksz
Boksz.

Bor – Sör
Gyümölcslé.

Vallás
Én valláskárosult vagyok.

Életfilozófia
Nem traktálni senkit a filozófiámmal.

Internet
www.dolak.hu :)