Kurir: DSR és a sünidő

1996. 08. 11.

Évekig tartott a sünidő Dolák-Saly Róberték kertjében. Reménykednek, ha befejeződik az építkezés, visszatérnek hozzájuk a tüskés hátú lények. Egyébiránt - mint a 6. oldalon olvasható interjúból kiderül - ott a sünök nem dörögtek, hanem szuszogtak, jó hangosan. Felvetődik az a kérdés is, valóban mérges-e a hörcsög, s ha igen, akkor miért, valamint: mire taníthatja meg az embert a macska? Ja, és még szóba kerül egy tépőzáras kutya...

Direkte hozzátok akart kerülni?

Persze. Ott ült az ajtó előtt és nyávogott. Kicsit volt még nagyon. Aztán nevet kapott meg kaját, és nálunk maradt. Kucunak hívtuk. Sajnos nemrégiben elpusztult. Születésétől fogva volt egy vérparazitája, ami aztán végzetes lett. Egy évig élt. Megsirattuk. Mély kapcsolat tud kialakulni állat és ember között.

Milyen állatot terveztetek tartani egyáltalán, amikor kertes házba költöztetek?

Kutyákat, macskákat. Hozzá kell tennem, hogy amíg a kertet nem romboltuk szét, volt egy süncsalád nálunk, és nagyon szeretném, ha megint lenne majd, ha véget ér az építkezés. Esténként hallani lehetett, hogy szuszognak. Most különben hörcsögünk van.

Miért pont hörcsög?

A lehetőségeket figyelembe véve így határozott a családi tanács, legfőképp a kislányunk.

Úgy tudom, hogy a hörcsögöt párban szokták tartani.

Nálunk is így volt, de aztán iszonyú mennyiségű kishörcsög született. Az volt az egyezség, hogy a kölyköket visszavisszük a vásárlás helyére. Aztán egy idő után mondták, hogy stop. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy akkor a nőstényt is visszaadjuk.

Miért pont a nőstényt, s miért nem a hímet?

Talán azért történt így, mert először Hörit vettük meg, és jobban a szívünkhöz nőtt.

Nem vágyik-e a ketrecből a szabad életre a hörcsög?

Általában kevés számára az a hely, ahová be van zárva. Eleve már sokkal nagyobb, emeletes ketrecet vettünk neki, s rendszeresen kiengedjük, hogy felfedezőutakat tegyen. És ilyenkor természetesen jelen kell lenni, mi pedig sokszor hetekig nem érünk rá. Amikor volt macska a házban, akkor többször miatta is háttérbe szorult a hörcsögséta.

Hogyan alakul a táplálkozási lánc? A macska eszi meg a hörcsögöt, vagy fordítva?

Ilyenkor ki kell zárni a macskát, és a családban mindenkinek meg kell mondani, vigyázat, mert hörcsögsétáltatás folyik.

Igaz az, hogy a hörcsög nagyon mérges tud lenni?

A ketrec rácsát gyakorta a szájába veszi és rángatja. És akkor nagyon nagy zajt csinál.

Olyankor egyszerűen dühbe gurul, vagy ki akar jönni?

Szerintem attól, hogy nem tud kijönni, dühbe gurul.

Úgy gondolom, ehhez nem kell hörcsögnek lenni.

Ez igaz, de a hörcsögre ráfogták, hogy ő mérges állat, közben pedig zárjanak be egy embert vagy egy macskát, ugyanúgy bepipul. Így nagyon könnyű kreálni tulajdonságokat. Egyébként minden állattal kapcsolatban az idő egy lefaraghatatlan áldozat. A Hörin észre lehet venni, amikor nem tudunk vele foglalkozni. Kifejezetten szomorú, kedvetlen. Nem hajlandó kommunikálni. Ilyenkor napok kellettek ahhoz, hogy egyenesbe jöjjünk egymással.

Hogyan oldódik fel ez a feszültség?

Végül is odajön a ketrechez és élénken reagál kapcsolatteremtési kísérleteinkre.

Egyébként örül nektek? Például ha hazamentek, örvendezik?

Természetesen, már amikor fönt van, mert nappal alszik.

Állandó éjszakás műszakban van?

Igen, így is lehet mondani. Nagyon érdekes, hogy aki állatot tart, idővel sok hasznosítható tapasztalatot szerezhet az élet egyéb területeire vonatkozóan is. Én például a macskával kapcsolatban döbbentem rá bizonyos alapigazságokra az emberekkel való viselkedés terén.

Ilyen a békénhagyás fontossága. Eleinte nem tudtam a macskámmal kommunikálni. A párommal rájöttünk arra, hogy miként lehet zökkenőmentesen kommunikálni a cicával. Ha oda akar bújni hozzá, mert éppen kényeztetésre vágyik, akkor jó, ha magadhoz engeded, de amikor elutasító és nem kíván simogatást, békén kell hagyni. Ilyenkor nem szabad erőltetni a "jó szándékú" babusgatást. A macska önálló, vagány állat, nem hajlandó belemenni a kompromisszumokba, alkalmazkodni kell hozzá.

Van neked már most is kutyád...

Most nincs, Gyerekkoromban volt egy tacskóm...

Csakhogy én arra a posztókutyára gondolok, akit Anti bácsiként felszólítottál: "Soha többé nem mondd azt, hogy vau!" Sőt szét is szakítod. Hogyan jutott eszedbe ezt belevenni a műsorotokba?

Azt hiszem, pontosan azért, mert ez annyira képtelenség, s annyira ellene van annak, ahogyan az embereknek gondolkodniuk kellene az élőlényekről, hogy ez az egyik legabszurdabb humor. Egyébként az is tetszett az ötletben annak idején, hogy egy plüssállatot húzok a földön: amely a hasán csúszik.Olyan hülyén néz ki...

Viszont ezt a színpadi ebet össze is lehet tenni, miután kilógattad a beleit.

Igen, tépőzáras a kutya.

Ki csinálta ezt az elévülhetetlen rekvizítumot?

A párom, Szászi Móni, aki iparművész.

Végig abszolúte emberi szempontokból beszéltél az állatokról. Vajon mennyire összefüggő ez a kérdés?

Egyes nyugati börtönökben kísérleteznek azzal, hogy az elítéltek tarthatnak állatot, a közönséges gyilkosok is. Tán néhányan közülük is megértenek, megéreznek egy-két fontos dolgot: egy kis felelősségérzetet, alkalmazkodást, egymásrautaltságot azáltal, hogy esetleg megszeretik a rájuk bízott élőlényt. Talán...

B. GY.