Magyar Ifjúság: Dolák-Dalok

1987. 12. 11.

Dolák-Saly Róberttel beszélgetek ferencvárosi szobájában, ahol a lakberendezési tárgyak nagy részét elektromos zenei eszközök és könyvek teszik ki.

Átváltozás c. dalod hónapokig szerepelt az IM slágerlistáján. Minek tulajdonítod ezt a sikert?

A rádió is sokat játszotta, s talán a dal erényei legyőzték azt a hátrányát, hogy mondanivalója is van.

Ez hátrány?

Sajnos, ma már igen.

Mi a benyomásod, a közönség figyel a mondanivalóra, vagy csak az összhatásnak tapsol?

Szerintem a kettő nem kellene, hogy kizárja egymást. Bár jobban leköti az érdeklődők figyelmét az, hogy az előadónak milyen színű szeme van, mint hogy miről énekel. Ennek ellenére sokan kérik dalaim szövegét.

Nem gondoltál arra, hogy könnyen emészthető, kevésbé áttételes szövegekkel nagyobb tömegeket tudnál megnyerni?

A közbutítás feladatát már éppen elegen végzik, nincs szükségük az én segítségemre. Különben is idegenkedem az igehirdető kiabátoroktól.

Kik azok a "kiabátorok"?

Ezt azokra szoktam mondani, akik harsányan hirdetik áligazságaikat, mintha közben azt kiabálnák: "Ki a bátor? Ki a bátor?"

Mit tartasz egy zenekar legfőbb erényének?

Minden művészeti produkcióban a gondolat a legfontosabb, amelyet nem helyettesíthet semmilyen körítés, technika vagy briliáns hangszertudás. Mozoghat valakinek 200 km-es sebességgel a keze a gitáron, versenyt zongorázhat a billentyűkön, ha nincs agy, ami irányítsa. A gondolat fontosságára jellemző, hogy kellő őrzés híján hamar új gazdára talál.

Amikor egy zenekar létrejön, megszületik a koncepció is. A tagok meghatározzák a követendő irányvona1at, a megjelenési formát, az imágót stb. Ti hogy viszonyultok e külsőségekhez?

Sehogy. Azt hiszem, bátran beszélhetek a többiek nevében is. Tartózkodom az efféle tervezgetéstől. Tudom, hogy az esetek többségében a zenét megelőzi a koncepció, a gyártott ideológia. Ez ugyanolyan idegen számomra, mint amikor valaki "keresi a saját hangját", mely majd jellemző lesz rá.

Ezek szerint feltételezed, hogy mindenki azonnal a kiforrott produkcióval kezdi?

Szó sincs róla. Csakhogy a természetes fejlődés minden fázisában tetten érhető az eredetiség. Ezt ösztönös folyamatnak tartom. Az általad említett imágó is csak addig érdekel, amíg az egy műsor vagy egy dal természetéből szinte magától adódik, és valamilyen mondanivalót kell kihangsúlyoznia. A mesterséges állandó "megjelenési forma", ha az például a külső, tartós, erőszakolt átváltoztatását jelenti - gondolok itt akár ruházatra vagy egyéb külsőségekre - kifejezetten zavarna. Főleg azért, mert biztosan hamarabb megunnám és megutálnám, mint ameddig hordanom kellene. Én továbbra is szeretnék arról énekelni, ami a realitás, és ehhez születésemtől fogva adott a jelmezem.

Válaszaidból kitűnik, hogy szigorú követelményeket támasztasz munkáddal szemben. Ugyanakkor félek, senki sem érzi feladatának az értékes produkciók népszerűsítését.

Akik segíthetnének, azoknak a fejében az a téveszme uralkodik, hogy ami igényes, az nem lehet népszerű. ők azok, akik irtóznak az intellektuális alkotásoktól, akik még csírájában elfojtják azokat a születendő értékeket, amelyek egy tehetségesebb válogatási szisztémával létrejöhetnének, és okosabb propagandával még a sikerük sem maradna el. Tehát e műfaj irányítói eltökélten és kitartóan dolgoznak a műfaj ellen. Valljuk be, nem is sikertelenül, hiszen ma már szinte csak az értéktelen dolgok kaphatnak teret.

Viszont az is igaz, hogy például a lemezgyár is annak a gazdasági kényszernek enged, amely minden önfenntartó céget sújt.

Ez érthető, meg az is, hogy az ún. "komoly" művészeti kiadványok a "könnyű" zenéből fedezhetők. Csak az a baj, hogy ezt a rockzene értékeinek kiirtásával teszik. Hogy e műfaj nem bontakozhatott ki igazán, és nem válhatott valós művészetté hazánkban, azt a felelős posztokon tevékenykedők produkálták - a közízlésre való hivatkozással.

Az ízlésről mindig általánosságokban esik szó. Vállalkoznál arra, hogy konkrétabban beszélj róla?

Maradjunk a dalszövegeknél: egyre több olyan szövegíró kap bemutatkozási lehetőséget, akinek fogalma sincs azokról a formai és szerkezeti szabályokról, amelyek alapvetők egy szöveg megírásához. A stiláris hibákat pedig betetőzik a tartalmi tévedések. Ezeket a szövegeket én "gyorsan felszívódó méregnek" nevezem. Ha egy rossz gyógyszer forgalomba kerül, felelősségre vonnak mindenkit, aki hozzájárult a kiadáshoz. Ugyanakkor a tömegkommunikációs eszközök ontják ezeket a "toxinokat".

Ilyen nagy jelentősége lenne ennek a műfajnak?

Olyan nagy nincs, csupán az ifjúság jelentős része betéve tudta a legújabb csinálmányok szövegét, amelyek általában hasonló színvonalú zenével párosulnak. Ezek viszont a gondolkodás nélküli, sablonos, felszínes látásmód elősegítői. Nincs most idő fejtegetni, hogy milyen szoros kapcsolatban vannak a hétköznapi élet kíméletlen jelenetei és az előbb említett kategóriák. Hogy mennyire egy tőről fakadnak: a felszínesség, a sok keserűséget okozó téves előítéletek és az érzéketlenség, a hamis illúziókeltés és a kiábrándultság.

Ahogy a cigarettára kötelező ráírni, hogy káros az egészségre, ahogy nyíltan beszélünk az alkoholfogyasztás káros következményeiről, úgy a hazai lemezek nagy részére miért nem nyomtatható rá - ha már nélkülözhetetlen a megjelenésük -, hogy: "Káros a lelki egészségre". Persze ez inkább cinikus megjegyzés, mint megoldási javaslat volt.

Akkor milyen megoldási javaslatod van?

A kisebbség nem tehet megoldási javaslatokat, csupán a maga egyszerű eszközeivel csinálhatja a dolgát, hite szerint. Különben is olyan játékban vagyunk játékosok, amelynek tisztességes szabályait csak a képzeletünk őrzi. Az érvényesülés mesterséges szelekciója nem éppen az állást foglalni merők típusának kedvez, hanem kitermeli a maga ún. diplomatikus rétegét. Ilyen körülmények között javaslatok helyett, annyit tehetek, hogy saját elvárásaimnak megfelelően addig dolgozom, amíg lehet.

Tehát írod újabb és újabb dalaidat.

Az ember azt gondolná, hogy egy gitáros-énekes feladata dalokat írni és énekelni. Most szeretném eloszlatni ezt a félreértést. Eddigi tevékenységem főként az akadályok elhárításában, a butaság torlaszainak eltakarításában merült ki. Energiám nagy részét az az igyekezet kötötte le, hogy megteremtsem azokat az alapfeltételeket, amelyek között dolgozni lehet. Talán mondanom sem kell, hogy ezek a feltételék még ma sem állnak.

Zoltán János