Magyar Ifjúság: NEM ÉR A NEVEM!

1988. 12. 02.

Amikor legutoljára színpadon láttam Dolák-Saly Róbertet, önmaga groteszk változatát, Robit alakította, látható élvezettel a Laár pour Laár társulat darabjaiban. A csoport azóta L'art pour l'art-ra változtatta a nevét, jelezni kívánván munkájának kollektívebbé válását, és eloszlatni szándékozván a félreértést, miszerint Laár András önálló estjeiről lenne szó.

A társulat életéből jeleneteket bemutató Farkas a mezőnben már nem hat meglepően, hogy Dolák-Saly Róbert nemcsak szerző, hanem színész is. A most megjelent, Nem ér a nevem, káposzta a fejem című nagylemezen viszont újra valami szokatlant művelt, legalábbis számomra: Peremartoni Krisztinának gyerekdalokat írt.

A lemez története nyolc-tíz évvel ezelőtt kezdődött, akkortájt az együttesek között divat volt gyerekműsort csinálni, mert ez megnövelte fellépési lehetőségeik számát. Tőlem is az akkori zenekarom vezetője kért néhány kicsiknek szóló számot. Ezen kívül Krisztával többször felléptünk a Játékszínben a Csodák és furcsaságok című összeállítással, ugyancsak gyerekközönség előtt - szóval a dalok fele már évek óta készen állt. Ezt az anyagot időről időre - úgy háromévenként beadtam a lemezgyárba, és most kaptam lehetőséget a felvételre.

Vajon miért éppen most mondott igent a Hungaroton, amikor néhány hete a vállalat vezérigazgatójának szájából elhangzott: az adózás megváltozó feltételei miatt a jövőben nem lesz lehetőségük a korábbiakhoz hasonló mértékben és színvonalon folytatni kulturális tevékenységüket? Vagyis csökken a nyereséget nemigen hozó komolyzenei, irodalmi és így a gyerekkiadványok száma is.

Az utóbbi években sok, gyerekeknek szóló felvétel készült, ezekkel a Hungaroton egyrészt missziót teljesített, másrészt néhány esetben feltétlenül üzletet is jelentett számára. Hogy rám miért éppen most került sor? Nem tudom, mert végül is a dalok nem változtak meg az eltelt idő alatt ... Most állt össze így a konstelláció. Szerencsére első próbálkozásra a lemez olyanná sikerült, hogy talán még meg is veszik. Jót tett neki ez a jó néhány év, mert stílusában változatos darabok kerültek rá, a romantikustól a kicsit abszurdabb Párbeszéden át a kimondottan rockos hangzásúig. Tizenhatezer példányban jelenik meg, szerintem több is elfogyna, de lévén első fecske, a vállalat részéről érthető az óvatosság.

Más alapállásból születik a zene, ha nem felnőtteknek írják?

Annyiban igen, hogy amikor dolgozik az ember, bele kell bújnia a gyerek bőrébe. De minőségi engedményeket nem szabad tennie, sőt, lehetőség szerint törekednie kell a tökéletességre. Vigyázni, hogy formailag a dal ne legyen hibás, ne botladozzon a rímelése, kövesse a magyar nyelv szabályait, sajátosságait. Ilyenkor nagyobb a szerző felelőssége, hiszen egy-egy darab a gyerek első művészi élménye lehet.

Neked vannak gyerekeid?

Nincsenek. De az eredeti foglalkozásom pedagógus, és a nagyobbak mellett tanítottam alsósokat is, akiknek ezt a lemezt szánjuk.

Nem félsz attól, hogy ma a kicsik többségének első benyomásai értéktelen zenéből származnak?

Nem félek, hanem tudom, hogy így van. Nagy baj, hogy az elüzletiesedés ide is benyomult, pedig ezt a területet másképpen kellene kezelni. Sajnálatosan kevesen foglalkoznak nálunk magas szinten gyerekzenével. Részemről semmi akadálya nem lenne újabb hasonló felvételnek, támadt is már néhány ötletem, de nem akarok kizárólag gyerekeknek zenélni, mert nem ez a dolgom.

Téged úgy ismernek, mint afféle egyszemélyes vállalkozást, aki maga írja számai zenéjét, szövegét, és maga adja elő, énekli őket. Ezen a lemezen is, bár a dalok nagyobb része magyar költők - Zelk Zoltán, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor - verseire készült, néhány teljes egészében a te szerzeményed. Mindig egyedül dolgozol?

Mindig. Nem mintha nem lenne ugyanolyan jó az, ami két ember közös munkája - azt hiszem, fölösleges világhírű szerzőpárosokra hivatkoznom. De elsőként meg kell próbálnom saját magamnak szöveggel ellátnom azt, amit zenében megfogalmaztam, hiszen ki lenne erre hivatottabb nálam? Ezért nem szeretem tulajdonképpen a versmegzenésítéseket sem, mert ott már meglevő sorokra kell ráerőszakolni a dallamot. Ha még egy ilyen jellegű lemezt készíthetnék, minden szöveget is én írnék. Ennél a válogatásnál néha úgy éreztük: ide egy meghatározott téma illene, de nem találtunk hozzá verset. Ilyenkor előfordult, hogy a próba szünetében írtam meg egyet.

A Csam csara csike csuke csában például személyes élményeim alapján a matematika törvényeivel kapcsolatos aggodalmaimat fogalmaztam meg. Az utolsó pillanatban született a Nem ér a nevem ... is, amelyet végül címnek választottunk. Ezen az elnevezésen fut majd a lemezre épülő tévéshow és a lassan összeálló, ilyen formában eddig még el nem hangzott koncert is. A Tollasbálból és a Leveli békából pedig rajzfilmet forgatnak.

Béka, kutya, dongó, fülemüle, hörcsög - a szereplők mind állatok, és ők ücsörögnek az általad tervezett borító szélén is.

Aki úgy gondolja, annak a lemez állatokról, méghozzá egytől egyig mafla állatokról szól. De az sem téved, aki úgy találja, hogy ezek a figurák álruhás emberek.

Mörk Leonóra