Magyar Nemzet: Interjú Dolák-Saly Róberttel

2003. 09. 19.

Ön szerint mi a humor célja?

Szórakoztatás. De nem árt, ha a humornak van egy rejtett oktató vonulata. A jó humor akár filozófiai elemeket is tartalmazhat, de Isten ments, hogy bármelyik humorista kifejezetten ezzel a céllal írjon meg valamit.

Hogyan működik a humor?

Míg nevetünk valamin, a poén mögött meghúzódó szomorú, fájdalmas dolgot nem vesszük figyelembe. A humor az észnek szól, ideiglenesen felfüggeszti az érzelmi hozzáállást.

Ön azt mondja, a humor mögött mindig van valami keserű mögöttes tartalom, sötét talapzat. Lehet, hogy gyakran a szomorú emberekből lesznek a jó humoristák?

Létezik ilyen összefüggés. Az abszurd humor esetében mindenképpen. Meggyőződésem, hogy csakis vaskos élettapasztalat birtokában – amiből nem hiányozhat a keserűség sem – mély felelősségérzettel lehet/érdemes művelni ezt a műfajt. A „L’art pour l’art” tréfálkozást (a szó eredeti értelmében!) nem tartottam sosem követendőnek. Érdekes, hogy mindezek ellenére előfordul, hogy valaki – humorérzék hiányában – félreért bennünket, pedig a már említett felelősségérzet nálunk fokozottan működik.

Min tudunk ma együtt nevetni?

Például az emberek által felvett művi viselkedésformákon. Nem árt időnként lerángatni az álarcokat embertársainkról vagy épp magunkról. Ugyanakkor társulatunk sohasem viccelt mások kárára, az aktuálpolitikát mindig kerültük és nem vettünk részt semmilyen közéleti jellegű poénkodásban.

Ma azt a gondolatot, viselkedésformát tartjuk hitelesnek, amely tudományos köntösbe van öltöztetve. Ugyanakkor terjed a nem tudás, az áltudományos okoskodás. Ön ezzel a jelenséggel sem bánik gyakran kesztyűs kézzel.

Én csupán felületesség-ellenes vagyok! A tudományt tartom egyedül alkalmasnak arra, hogy kellő megalapozottsággal modellezze a világot, amelyben élünk. Míg a tudomány legjobbjai éveket, vagy életeket áldoznak egy-egy eredmény megalkotására, addig a botcsinálta jósok és humbugológusok ontják a „megoldásokat” az élet különböző területein.

A média tele van velük. Nagyobb kárt talán azért nem okoznak, mert a becsapni vágyók és a becsapódni vágyók úgyis megtalálják egymást. A veszély inkább a fiatalokra leselkedik, akikben a zavaros nézetek könnyedén elfoglalhatják a valódi ismeretek helyét. Különösen az utóbbi tíz évünkre jellemző mindez.

Kiket tart a humor frontján tanítómestereinek?

Karinthy, Örkény, Nagy Lajos mind a mestereink. Az abszurd humort nem a L’art pour l’art Társulat tagjai találták ki. Írásainkkal, jeleneteinkkel, dalainkkal mi csak sűrített formában tolmácsoltunk egy már régóta meglévő műfajt. Hitünk szerint Kosztolányi és Karinthy közös játszadozásainak, és Hofi, Alfonzó munkáinak szellemét visszük tovább.

A tévécsatornákról hová tűnt a humor, s hová tűnt például a L’art pour l’art Társulat?

Egyszer csak valóságshow-kal lettek tele a kereskedelmi tévécsatornák, a közszolgálati televízió felelős emberei pedig manapság egészen más szempontok szerint döntenek, mint azelőtt. Ha a nézők véleménye számítana a tekintetben, hogy kik legyenek a képernyőkön, akkor tudjuk, hogy ott lennénk. Addig is tesszük a dolgunkat a színházakban, és úgy tűnik a közönség is: eljön az előadásainkra.