Meglepetés Magazin: "Néha az az érzésem, hogy szétesek"

2014. 02. 15.

Dolák-Saly Róbert most arról mesél, amiről eddig még sosem. Hány ember él őbenne egyszerre és mit gondolnak egymásról!

Leültünk, és én azonnal rákérdeztem a lényegre, vagyis amikor velem kávézik, nem fél-e attól, hogy szörny szülöttei – Naftalin Ernő, Boborján, Leopold, Anti bácsi – összevesznek?

Szülőapa sirámai
Arcán semmi mosoly, közömbös arckifejezéssel válaszol. „Szerinte féltékenyen ülnek a lakás sarkaiban és utálják egymást. Ennek az oka például a Facebook, ahol a rajongók mindig sorrendbe állítják őket. Van, aki Boborjánért rajong és akkor az öreg Anti bácsi káromkodik. De éppen tegnap olvastam valakitől, hogy Naftalin Ernőhöz képest a többiek hülyék. Számomra egyértelmű, hogy rivalizálás van köztük, de ez minden jobb családban előfordul. Az biztos, hogy nekem, mint szülőapának, néha az az érzésem, hogy szétesek" - árulja el Dolák-Saly.
Bevallom, nekem a filozófus Naftalin Ernő a kedvencem, aki mindent tud elméleti szinten, csak a való világban vall örökösen kudarcot. „Igen, Ernő nem szereti a mellébeszélést, születésének pillanatában nőtt ki abból a korból, amikor az ember finomkodik palástolva ridegen őszinte gondolatait. Ezért kérdezi meg például egy pártól azt is, hogy ők házasok-e vagy csak rabolják egymás idejét?" - mondja Dolák.

„Szeretem Boborjánt”
Kellemetlen részhez érkezem a beszélgetésben, belekortyolok a kávémba, de végül kibököm. Én utálom Setét Antalt, Anti bácsit! "Nem tagadom, hogy Anti bácsi erejét veszített diktátor, de nem politikai értelemben, hanem a nők diktátora szeretett volna lenni, ami sohasem sikerült neki. Ő nem tartozik közvetlenül a családhoz, eltévesztette az emeletet, amikor hazament, és ahova becsöngetett, ott annyira hülyék laknak, hogy azt hitték, a nagypapa. Őt nem érdekli, hogy ki mit mond, hol tart a sztori, csak az izgatja, ami a nyakig felhúzott derékszíja alatt van. Persze ő lehetne politikus is, de ahhoz túl őszinte." - mondja a humorista.
Megegyeztünk abban, hogy a családban a legsikeresebb Leopold, aki, miután kidobták a vámpírképzőből, hamar magára talál, mint diafilmmesélő. "Ő az, akinek semmi köze ahhoz, ami körülveszi, így egy új világot kreál magának. A baj talán, hogy annak ellenére magyarázza az előtte lévő valóságot, hogy közben egyetlen összefüggését sem érti. Szereti szórakoztatni a közönségét, kár, hogy nincs műveltsége és a verbális képessége is a nullához közelít." - ecseteli Dolák-Saly. Szomorú sejtése a szülőatyának, hogy Leopoldból is lehetne politikus, ha mi nem vigyázunk. Ő azért is problematikus személyiség, mert szinte soha nem tudja, hogy mit fog mondani a következő mondatban, ettől feszülten mosolyog.
Boborján, a nép egyszerű gyermeke, stabil idióta, ő benne megvan az ostoba nyugalom ereje. Nehéz legyőzni őt, mert mindig a víz, vagyis Boborján az úr. „Azért szereted őt?” – nézek Róbert szemébe. Határozottan bólint: „Szeretem a humorát. Ő a civil Dolák becézgető stílusából született – állatokkal, nőkkel –, emiatt van benne némi empátia. Sokkal kedvesebben gyalulja le ellenfelét, mint a többiek. De őt manipulálja az edzője, Besenyő Pista bácsi, aki természeténél fogva hisz abban, hogy a tanítványa karriert fog befutni.

Tévé kontra színház
A köztévé két éve mutatta be a L'art pour l'art újabb műsorsorozatát."Jó, hogy az utókor láthatja ezeket a műsorokat, de a tévéstúdió mindig steril marad, nem hasonlítható a színházhoz, ami lelkekkel teli. Ráadásul a kamera ritkán veszi fel a legvarázslatosabb perceket, amik a színházban tudnak igazán megszületni." - ecseteli Dolák-Saly. Emiatt azonban biztos nem lesz öngyilkos. Sőt, azt ajánlja, hogy aki az akar lenni, inkább nézzen l’art pour l’art-t, és az majd újra életkedvet pumpál a lelkébe!

Nem bánok semmit
Dolák-Saly Róbert Edith Piafként válaszol, amikor arra figyelmeztetem, hogy többször is elrontotta az életét. Lehetett volna a biológia professzora, vagy rock sztár, most viszont hiába mond bármi okosat, senki nem veszi komolyan. "Engem ez a műfaj mentett meg – bár valóban a genetikai kutatások érdekeltek, de a könnyebb utat választottam, mert nekem fontos a visszajelzés, a siker. Egy tudós húsznál is több évet szenved az eredményért, a sikerért, ez számomra túl sok. Így viszont naponta kaptam tapsokat." Elismeri, hogy lehetett volna zenész, de máig nem mondott le arról, hogy összedob egy zenekart, mondjuk azokból, akikkel sokat dolgozott. Például Kisvári Ferenccel szívesen. A humor sokkal szélesebb tárházát adta az önkifejezésnek, mint a zene. "Biztos, hogy így karakteresebb dolgot csináltam, mintha rock sztárt faragtam volna magamból." - zárja le a beszélgetést.

Bakács Tibor