Moson Online: "A világ eleve abszurd... "

2006. 02. 22.

Egy borongós esős téli napon látogatott el hozzánk a réges-rég nem látott Lar’t pour l’art színésztársulat. Ki ne emlékezne azokra az estékre, amikor sörrel a kezünkben önfeledten nevettünk egy addig teljesen szokatlan stílusú társulaton, akik „abszurdot” játszottak. Mikor is volt, 10 éve? Még középiskolába jártam, tinédzserként még a tanárokat is behülyítettük a társaság poénjaival! Aztán teltek az évek, és olyannyira lefoglaltak a felnőttkor révébe érő problémák, hogy elvesztettem őket! Pedig itt vannak, voltak közöttünk, élnek, alkotnak. Gőzerővel! Február 15-én pedig bebizonyították, hogy még mindig meg tudják nevettetni a nagyérdeműt.

Mikor turnéztatok utoljára?

Dolák-Saly Róbert: Tegnap, tegnap előtt! Folyamatosan turnézunk. Gondolom a kérdés arról is szól, hogy keveset hallani rólunk.

Laár András: Igen turnézunk, és a televízióban való nemlétünk az oka, hogy kevesebb az információ rólunk. Ennek ellenére a közönségünk mindig eljön a színházi előadásainkra. Szászi Móni: Igazából nem fekszenek nekünk azok a dolgok, amiket a tévében ma véghez kellene vinni!

A fellépéseken kívül köti ide Önöket Mosonmagyaróvárhoz valamiféle élmény akár a múltban, akár a jelenben?

D.S.R.: Hát a kultúrház! Az ismerős! Itt valahol jobbra van egy büfé, ahol egy nagyon kedves hölgy dolgozik, aki mindig nagy szeretettel vár. Az emlékkönyve tele a mi marhaságainkkal.

L.A.: Az igazság az, hogy amikor mi itt turnézunk, csak szimbolikusan mondjuk azt, hogy Mosonmagyaróvárra megyünk, mert igazából nem látjuk a várost, csak a művelődési házat.

D.S.R.: Én emlékszem, egyszer itt a kultúrház sarkában írogattam egy szép tavaszi napon. Ez ismerős, meg a színpad, meg az öltöző. Ja igen, egyszer, régen egy nagyon kedves srác elvitt a városi kórházba, mert fájt valamim. Elég rosszul éreztem magam, de aztán kiderült, hogy semmi komoly. Úgyhogy a kórházat is ismerem.

Mivel foglalkozik, hol lép fel a társulat mostanában?

L.A.: A Lar’t pour l’art Társulat rendszeresen a törzshelyén, a Budapest Bábszínházban lép fel. Vidékre egy csomó helyre elmegyünk, ahová hívnak bennünket. A turnék általában a vidéki nagy színházakat célozzák meg. Pl. a Győri-, Szegedi-, Pécsi Nemzeti Színház, stb. Azonban ma már nincs klasszikus értelemben vett turné, hogy felkerekednénk és egy hétig haza sem megyünk! A fellépések elszórtan, egész évben zajlanak.

Sz.M.: Most is készül egy új műsor! Áprilisban lesz a bemutató Budapesten.

Pethő Zsolt: Nagyon szeretnénk filmet készíteni…!

D.S.R.: Már két forgatókönyvet írtunk. Az elsőt „elszerették” tőlünk, de a mostanira jobban fogunk vigyázni.

P.ZS.: Ezen kívül DVD-t, CD-t adunk ki! Írók is vannak a társulatban, akik új munkákkal készülnek. Móni regényt ír!!!

A zene még mindig szerves része az életüknek?

D.S.R.: Legintenzívebben András és jómagam foglalkozunk zenéléssel. Annak idején én is csináltam lemezt, és évek óta tervezgetem, hogy újra zenélek majd. Hozzá kell tenni a dolgokhoz, hogy a kulturális viszonyok nem kedveznek az ilyesfajta megmozdulásoknak. A nagy öregektől kezdve a fiatalokig szinte minden zenész panaszkodik. A helyzet nem túl rózsás. Ma a zenélés – sok más művészi tevékenységhez hasonlóan – inkább kedvtelés, mint virágzó műfaj.

L.A.: A KFT zenekar is működik, Bár ritkásabban, mint a L’art pour l’art. Zenélni nagyon szeretek, és a körülmények ellenére is szívesen csinálom!

András! Ön mélyrehatóan foglalkozik a buddhizmussal. Ez hogyan fér össze az abszurd humorral? Egyáltalán van kapcsolat közöttük?

L.A.: A buddhizmus, mint vallás a tudat felszabadításáról szól. Azt mondja, hogy a szenvedés a helytelen gondolkodásmódból fakad: hamis vágyakból, érzésekből, szándékokból. A legnagyobb szenvedést talán a világ mulandóságának érzése okozza, ugyanakkor ez része a teljes életnek. Azok az értékek, melyeket az ember hajszol a világban, bebizonyosodik hogy nem valóságos értékek, mert csak időről-időre okoznak örömet. A zen buddhizmus, olyan kis tanító történetecskékkel, versikékkel igyekszik elérni a megvilágosodást, amelyekben rengeteg abszurd dolog van és mulatságosak is sokszor. Tehát ezek egyáltalán nem idegenek egymástól!

Hogyan tudnák megfogalmazni a sokat emlegetett abszurd lényegét?

L.A.: Az abszurd humor orrunk elé állítja azokat az ellentmondásokat, amiket életünk során tapasztalunk! Elsősorban a humor itt a cél, hogy az emberek jól érezzék magukat. A világ eleve abszurd, de nem vicces! Mondok egy példát! Volt egy Besenyő-monológ, ami aztán valóság lett. A B. Pista bácsi letartóztatta a színházi közönséget. Azt mondta, önök őrizetbe vannak véve, és gázálarcos jegyszedő nénik őrzik az épületet. Két hétre rá egy orosz színházban terroristák foglyul ejtették az embereket és elkezdték kivégezni őket.

Zavarja Önöket, ha egy laikus újságíró a Monthy Python Csoporttal hasonlítja össze a LPL művészetét?

P.ZS.: Azzal nincs gond, ha összehasonlítja, az a baj, ha összekeveri. Mi magyar abszurdot játszunk, míg a Monty Phyton angol abszurdot. Ennyi a párhuzam. A jeleneteinket mi írjuk, méghozzá magyarul, és magyarul is adjuk elő. Emlékszem, amikor a társulat befutott – többek között – a televízióban, (még kívülállóként néztem, mert még nem játszottam velük) okos, lendületes humorral találkoztam. Hétről-hétre vártuk mi lesz a következő műsorban.

D.S.R.: Szokták még angol humornak nevezni a dolgainkat, ami egy tévedésen alapszik, hiszen ez nem angol humor, hanem magyar. Különben meg az angol humor nem is műfaji meghatározás, hiszen Benny Hill is angol humort játszott, és még sem volt semmi köze az abszurdhoz.

Van ma igazi humor Magyarországon?

Sz.M.: Biztos, hogy sok olyan dolog van, amiről fogalmuk sincs az embereknek, mert a médiának semmiféle elhivatottsága nincs afelé, hogy a kultúrát segítse, propagálja, így az emberek nem tudják megtalálni, ami nekik tetszik. ENNYI!

P.ZS.: Abszolúte igaz, rengeteg tehetség van. Ha nézed a Megasztárt, rájössz, hogy a semmiből milyen hangok kerülnek elő! Egyébként Farkasházyék mostanában rendezik meg a humorfesztivált, ahonnan rengetegen jutottak be a szakmába. Bármikor feltűnhet valaki! Ahhoz, hogy valahova eljusson az ember, tehetség, nagy szerencse és kapcsolatok kellenek.

Nem adjátok fel soha?

P.ZS.: Amíg jól esik, és amíg igény lesz rá, addig biztosan csinálni fogjuk!