Vasárnapi Blikk: Dolák-Saly gereblye akar lenni

2001. 07. 01.

• Brutális kell, hogy legyen a katicabogár
• Felére csökkentené a tudatlanságot

BUDAPEST
Realista humorista. Talán így lehetne jellemezni Dolák-Saly Róbertet. A L'art pour l'art Társulatból ismert zenész-előadóművész interjúnkban A brutális katicabogár című premier mellett szerepálmairól, kellemes és kellemetlen tapasztalatairól, valamint hétköznapi életének abszurditásairól beszél, és arról, hogy miben nem ismer tréfát, de azt is elárulja: magát az országot, sőt az egész emberiséget megváltoztatná, ha nem csak a színpadon lehetne mágus.

Mert az édes, a kedves vagy a cukorfalat katicabogár halál unalmas lenne. Nézőpont kérdése az egész. Ha levéltetvek lennénk, máris ülne a brutális jelző. Képzeljünk csak el egy hatalmas, piros páncélzatú, fekete pöttyökkel díszített élőlényt, amely csak jön, jön…

Vámpírtanoncként, krumplibogárként és nőként is fellépsz. Létezik olyan figura, ami még nem voltál?

Tanksofőr! Azt hiszem, felejthetetlen alakítást nyújtanék. Nem beszélve az álmos jérce vagy a konok gereblye megformálásáról. Ezek a szerepálmaim.

Magánemberként is van álmod?

Igen. Jó lenne egy viszonylag normális, működő országban magánembernek lenni.

Milyen egy viszonylag normális, működő ország?

Nehéz válaszolni, ilyenben még nem éltem. Olyasmi lehet, ami működés közben csak olyan hangosan berreg, hogy lehet hallani egymás szavát. Direkt nem azt mondtam, hogy érteni, annyira nem vagyok nagy igényű.

Zenészként tervezel-e valami újdonságot? Korábban több önálló lemezed jelent meg.

A közeljövőben végre lesz időm muzsikálni. Ez persze manapság csupán hobbinak számít majd ebben a zenei és kulturális környezetben.

Csalódott vagy?

Nincs okom panaszkodni, a Laár András, Pethő Zsolt és Szászi Móni kollégákkal fémjelzett L'art pour l'art Társulat nagyon sikeres. Most lettünk tizenöt évesek. De látom, hogy aki számít valamit, manapság hallgat, vagy csak nyomokban van jelen; tisztelet a maroknyi kivételnek. A zene pedig különösen döglődik kis országunkban. A média és a lemezgyárak elfogyasztották azt, ami jó volt, és már ittak is rá. Szerintem még várni kell arra, hogy csömört kapjunk attól, ami ömlik a tévékből, a rádiókból, és valami igényesebb felé forduljunk, de remélem, ennek is eljön az ideje.

Mi az, amiben nem ismersz tréfát?

Nem tudtam felülemelkedni azon, amikor a szomszéd kertben kétméteres pórázon tartottak egy kutyát, élete végéig. A szerencsétlen állat télen remegve állta végig a mínusz 15 fokos éjjeleket egy kutyaháznak nevezett tákolmány tetején. Hát ezen egy kicsit se tudok röhögni.

Egyik új szerepedben mágusként lépsz fel. A színpadon kívül mit változtatnál meg egyetlen varázsütéssel?

Nem vagyok telhetetlen: legalább felére csökkenteném a tudatlanságot.

Mindennapi életedben szoktad hiányolni a humort?

Egyszer egy nagy fekete autónak kissé meghúztam az oldalát. Egy drabális, gyér hajú bácsi szállt ki belõle, morcos ábrázattal. Na, gondoltam, ez most átrendezi a sminkemet. Gyors léptekkel közeledett, majd amikor meglátott, megfordult, visszarohant az autójához, kiráncigálta belőle hasonbőrû barátját, és ketten indultak felém: röhögve. "Gyere már, tényleg a Boborján, nézd meg!" - magyarázta a másiknak, és összebarátkoztunk. Persze, ha ezeknek az embereknek nincs humorérzékük...

Podonyi Hedvig

Dolák-Saly kedvencei

Mozi? Hát például láttam annak idején Az élet szépet, az olasz Roberto Benigni mûvét. Bizonyos értelemben a L'art pour l'art Társulat is a film által közvetített hozzáállást követi. Kedvesen viccelődik, és tartja a lelket sokakban egy "békének" nevezett puskaporos hordó tetején. Ja, meg jókat röhögtem a brit Guy Ritchie Blöff című filmjén. Számomra fontos kérdéseket boncolgatott a Carl Sagan könyvébõl készített Kapcsolat című hollywoodi produkció, kár, hogy leöntötték a szokásos amerikai sziruppal. Érdekes, hogy még így sem lett kasszasiker. Mostanában nincs időm moziba járni, mert ha van egy-két nyugis napom, akkor sportolok. Hogy mit, azt a sportoldalon lehet elolvasni. Én két öreg csókát szeretek nagyon: Gene Hackmant és Al Pacinót. Mozizási szokásaimról annyit, hogy általában ülve nézem a filmeket, és utána állva megyek el onnan.

Sztároló

Könnyűzenei mustra Dolák-Saly Róberttel

Nincsenek ellenemre a zene-, a szöveg-, és a hangszerelés-centrikus könnyűzenei megnyilvánulások. Ilyeneket hoz létre egy Sting nevû muzsikus, akinek a dalait hallgatva nincs hiányérzetem. Nem zavar, ha egy énekesnek kimagaslóan különleges hangja van, és ha azt a kollégái meglehetősen invenciózus zenei aláfestéssel támogatják. Ezt az élményt John Anderson és a Yes együttes számomra hiánytalanul meg is teremti. Nem keserít el továbbá az sem, ha egy zenekar forradalmi módon megalapoz néhány stílusirányzatot, és örök klasszikusként beíródik a zenetörténelembe, továbbá a rockzene legjobbjává avanzsál.

Így tett a Beatles együttes. Sose fogok megharagudni a Led Zeppelin zenekarra sem, amiért a kemény, de intelligens rock kimagasló csoportja volt. Így utólag nem dühöngök egy percet sem a Genesis együttes kiváló dalainak megismeréséért, és azokért a koncertekért sem, amelyeket hallottam tőlük. Nem fogom feljelenteni Enyát azokért a mesés hangulatokért, melyekkel elringatott engem jó néhányszor. Nem szervezek összeesküvést Mike Oldfield ellen, amiért olyan tehetséges szerző. Továbbá nem akarom laposra verni a Supertramp legénységét, amiért stílusteremtő dalaikkal elkápráztattak annak idején, és semmi kedvem szöges bakanccsal ugrálni az ABBA együttes zeneszerzőjének nyakán, amiért úgy tudott zseniális dalokat írni, hogy azok közben még slágerek is voltak.

A Crosby, Stills, Nash and Young kvartettet sem szeretném damillal fojtogatni azért, ahogyan annak idején énekeltek. A Pink Floyd együttest pedig ennyi év elteltével sem tudnám jó szívvel térden rúgni a Fal című lemezéért, hiszen ennél sokkal többre érdemesek. Igyekeztem olyan szerző-előadókat érinteni, akik nagyon ismertek, hogy ne untassam az olvasókat. Persze sok olyan kiváló zeneművész is akad, aki alig van szem előtt - őket szintén nincs kedvem leütni, amiért jó dolgokat csinálnak.

Ha lenne tisztálkodófülkém

"Engem a szépségápolás kérdése a sebesség szempontjából foglalkoztat mostanában" - válaszolta e heti vendégünk, Dolák-Saly Róbert. "Hogyan lehet a leggyorsabban zuhanyozni, hajat mosni és szárítani, tiszta ruhát előráncigálni stb. Erősen gondolkodom egy autómosóhoz hasonló totális tisztálkodófülke megépítésén, amelybe beállna az ember ruhástul, és öt perc múlva tisztán, csillogó cipõben, tiszta hajjal és testtel lépne elő."

Kerevet-fly, avagy párnás repülőszőnyeg

Próbáltunk kicsikarni e heti vendégünktől egy tárgyszerű állásfoglalást a gépjárművekkel kapcsolatban, de Dolák-Saly Róbert számára csak egyféle közlekedési eszköz létezik, ahogy õ mondja: "kedvenc autómárkám a legújabb Kerevet-fly modell, légpárnás kivitelben. Ez úgy viszi ki az embert a lakásából, hogy a párna még a feje alatt van, miközben még az ágyában fekszik és a lebegő levegő simogaatja összegyűrt homlokát."

Többet is kaphatunk az erotikától

"Az erotika, ha jól működteti az embert: energia" - újságolta a Vasárnapi Blikk e heti vendége, Dolák-Saly Róbert. "Ha kikerülhetne a két szélsőség, a prűdség és az érzéketlenség szorításából, biztosan sokkal többet kaphatnánk tőle. Egyébként meg sose feledjük Szent-Györgyi professzor okos szavait: "A szexben a magasztost a közönségestől csupán egy hajszálnyi választja el." Ez sok vonatkozásban elgondolkodtató.

Sportszelet

"Nem vagyok aktív a sportban, de fontosnak tartom - mesélte e heti vendégünk, Dolák-Saly Róbert. - Néha huzamosabb ideig jógáztam például olyan értelemben, hogy az izmaimat, ízületeimet megmozgattam, lazítottam különböző gyakorlatokkal. De van egy ennél is kedvesebb sportom mostanában, ha akad időm a sok munka mellett, szívesen művelem: ez a kertben ülés egy helyben. Nagyon jó vagyok benne!"

Podonyi Hedvig