Keresés
Hol vagyok: dolak.hu > Média > Cikkek > Cikkarchívum

Z-Magazin: "Semmi semmin nem változtat semmit"

1996. 04. 01.

Dolák-Saly Róbert második otthona az Andrássy úti Bábszínház. Mindennapos fellépései közepette csak itt sikerült egy röpke órát szakítania számunkra a L'art pour l'art Társulat "Rengeteg parittya" című előadása előtt, hogy színészi és muzsikusi pályájáról beszélgessünk.


Manapság a legbefutottabb előadók egyikének számítasz, de az az érdekes, hogy nem kimondottan zenészként, hanem színész-humoristaként, a L'art pour l'art Társulat tagjaként lettél népszerű. Bár zenészként már a hetvenes évek végétől ismert voltál, kislemezeid, majd szólólemezed is megjelent, és eljutottál odáig, hogy eMeRTon-díjat kaptál. Így ez a kettősség határozza meg a pályádat.

Ez igazából várható volt, mert soha nem voltam hajlandó divatzenét csinálni. Éppen ezért nem is kaptam semmiféle támogatást. Mégsem fordult meg a fejemben, hogy megalkudjak zenei értelemben. Valószínűnek tartom, hogy ha a L'art pour l'art-ral nem dolgozom, akkor még ma sem ismernek.

Keveset tudunk arról, hogyan indult a zenészpályád gitáros-énekesként.

Megismerkedtem egy hölggyel, aki bemutatott Benkő Lászlónak. Õ meghallgatta a dalaimat, és olyan lelkes volt, hogy rögtön odaadta néhány új Omega dal angol nyelvű változatát, és megkért, írjak azokra magyar szöveget. Na ebből nem lett semmi, de 1976-ban és 1977-ben én lettem az Omega előzenekara. Félelmetes volt, amikor szinte a fürdőszobából két-három ezres közönség elé kerültem.

Hogyan fogadtak téged, kaptál valamilyen visszajelzést a muzsikádról?

Kifejezetten pozitívnak mondhatom az akkori eseményeket. Persze volt olyan koncert is, amelynek jó részén a közönség azt ordította, hogy Omega, Omega... Aztán '80-81-ben a televízió könnyűzenei műsorának, a Pulzusnak a tehetségkutató-versenyén első díjat nyertem. Persze ettől nem lettem világsztár.

Tehát valamennyire ismert lettél az Omega-koncertek és a tévéműsor kapcsán.

Az én "ismertségem" annak idején főként önálló műsoromnak, a "XX. Századi barlangrajzoknak" volt köszönhető, amivel a nyolcvanas évek elején sok helyen megfordultam.

Nagyon érdekes műsorcím ez a "XX. századi barlangrajzok", az őskor összekötése korunkkal.

Ezt kiegészíteném azzal, hogy az új lemezemnek "Őskor" a címe. Már egész fiatalon foglalkoztatott az a kérdés, vajon fejlődött-e az emberiség az évezredek során? Az a tapasztalatom, hogy technikailag igen, de valahol azok a dolgok, amik lényegében előbbre vitték volna az emberiség sorsát, azok nem sokat változtak. Az emberiség történetének korszakait nyugodtan feloszthatnánk újra. Ilyen értelemben szerintem még mindig az őskorban élünk. És hogy mikor kezdődik a következő korszak, azt én is nagyon szeretném tudni.

A dalaidban ez hogyan jelenik meg, próbálsz erre választ adni?

Volt, aki nehezményezte, hogy én a dalaimban csupán pesszimista megállapításokat teszek, és nem kínálok megoldásokat. Természetesen ez nincs így, mert majdnem minden dalomban van valamifajta konklúzió, talán mondhatnám azt is, hogy megoldási javaslat. Ez áll a most megjelenő lemezem tizennyolc dalára is. Egyébként meg nem hiszem el, hogy a ma embere, mai tudása alapján képes világmegváltó, a gyakorlatban működő megoldásokat találni a legnagyobb problémákra, hiszen ha képes lett volna, akkor ezek a forradalmi változások már boldoggá tették volna az emberiséget.

Tehát elvárni egy mai művésztől vagy egy mai tudóstól, hogy tökéletes recepteket adjon, ez számomra humoros. Amiben hiszek, az az, hogy mai tudásunkkal rengeteg részproblémát megoldhatnánk. Ezért mindenkitől elvárható lenne, hogy használja az eszét, gondolkodjon, nagyon sokat gondolkodjon. Dalaim is ezt sugallják valamilyen módon.

Nemrégiben olvastam Woody Allennek azt a nyilatkozatát, hogy õ nem hisz a művészet megváltó erejében. Ez emlékeztetett arra, amit huszon-egynéhány éves koromban önkifejezés gyanánt ráírtam egy papírra és a falamra tettem: "A művészet hatása a világra: Semmi semmin nem változtat semmit." Tehát sem az én munkám nyomán, sem a legnagyobb művészek tevékenysége nyomán nem képzelek el változásokat. Azt gondolom, hogy mindenkinek a saját dolgát kellene csinálnia a lehető legjobban, és nagyon sokat gondolkodni, mert a tévébõl, a rádióból meg az újságokból nem kapunk lényeges információkat.

Az említett fiatalkori természettudományos érdeklődésed mennyire befolyásolja, hogy egy ilyen világképet jelenítesz meg a dalaidban?

Nagyon erősen, és ahhoz is hozzásegített, hogy mentesítsem magam a manapság az országot-világot elárasztó ködös befolyásoktól - gondolok itt például azokra a misztikus-ezoterikus megközelítésekre, amelyek abban segítenek csak, hogy az emberek még egy fokkal zavarosabban lássák a körülöttük lévő világot. Azt hiszem elég sok a rejtély a csoda és a szépség körülöttünk, nem kell új, kreált titkokat gyártani.

Ilyenkor eszembe jut Bródy János kedvenc aforizmája, hogy "Szeresd azokat az embereket, akik keresik az igazságot, de ne higgy azoknak, akik azt állítják, hogy megtalálták." Ezért ingerlő számomra, hogy ezek az ezoterikus botcsinálta filozófusok mindenféle alap nélkül jogot formálnak arra, hogy ellentmondást nem tűrő kijelentéseket tegyenek a világról. Tudósok ezrei hosszú évtizedek munkája után is alig mernek egy-egy új eredményt bejelenteni, mert félnek, hogy holnapután a kísérletek nem igazolják azt. Éppen ezért engem a természettudományok ahhoz segítettek hozzá, hogy nagyon óvatos és alázatos legyek a világ dolgait illetően.

Amikor megjelent az első szólólemezed, első hallásra valami hihetetlen tisztaságot éreztem benne, és ezt nem csak a hangszerelésre értem vagy a 12 húros elektroakusztikus gitár éteri megszólalására, hanem a szövegekre is. Ilyet szerettél volna nyújtani ennek a kornak, ami nem egy tiszta kor, vagy te egyszerűen ilyen vagy?

Azt hiszem, amikor valaki ír valamit, akkor megpróbálja a személyiségének a legszebb és legjobb oldalait egybesűríteni. Érdekes az, amit a tisztaságról mondtál, mert valóban van bennem egy óriási vágy arra, hogy egy tisztább világban éljek. Azt szoktam mondani, szívesen élnék ismeretlen, szürke eminenciásként egy boldog világban, ahol az emberek emberszámba veszik egymást, ahol megkapják egymástól azt a figyelmet és szeretetet, amire normálisan szükségük van. Ellentétben azzal, hogy most olyan világban élünk, ahol az embert csak úgy nem fogadják el embernek, mert létezik és teszi a dolgát, hanem fel kell tűnnie, ha ezt a kiváltságot meg akarja kapni. Szomorú vagyok, hogy ehhez például híresnek kell lenni.

Végül is ezeket az erényeket a szakma felfedezte a lemezeden, mert amikor 1992-ben megjelent, eMeRTon díjat kaptál, és ez komoly elismerés.

Igazából nem szoktam meg, hogy a szakma ennyire érzékenyen követi az eseményeket, úgyhogy elismerésem a szakmának (nevet). Drukkolok nekik, hogy másokra is felfigyeljenek, akik értékeket igyekeznek létrehozni. Ezért én is nagy örömmel veszek részt mindenfajta zsűrizésben, mert nagy szükség van azokra a fiatal ismeretlenekre, akik még manapság is akarnak valamit. Hangsúlyozom, hogy VALAMIT, nem azt, amit ma nézünk a tévében reggeltől estig.

A szakmai siker ellenére valahogy nem került be a köztudatba a "Láthatatlan ég" című lemezed. Ez hogyan érintett téged?

Hát, nem örültem neki. Sohasem az volt a kérdés, megszeretik-e a zenémet, hanem az, hogy tudnak-e róla egyáltalán. Egy olyan versenyen vettem részt, ahol nem engedtek rajthoz állni. Annak idején a "Láthatatlan ég" bakelit lemezen és kazettán jelent meg, de gyakorlatilag nem került ki a boltokba. Aztán a kiadó megkeresett engem, hogy ugyanezt az anyagot kiadnák CD-a és jó minőségű kazettán, mert az előző kazetta minőségével is voltak gondok.

Megállapodtunk, hogy még írok hozzá új dalokat. A mostani lemez tulajdonképpen a "Láthatatlan ég" teljes anyagát tartalmazza egy kis technikai felpofozással, plusz hat vadonatúj dalt, ami azért volt izgalmas feladat, mert ahhoz a tizenkét dalhoz, amely már szakmailag megméretődött, méltó anyagot kellett csinálni. Ez egy nagy kihívás volt. Szerencsére ezúttal is segített nekem Kisvári Ferenc és Tamási László, akikkel korábban is együtt dolgoztam. Nagyrészt ők hangszerelték a dalokat. Tehetségük legjavát kaptam tőlük. A hangmérnökünk pedig Kerpel Péter volt. Ha az emberek annak idején nem ismerték meg a "Láthatatlan ég" című lemezt, most kénytelenek lesznek (nevet).

Mennyire tudtad koncerten bemutatni az említett lemezt, és milyen volt a fogadtatása?

Ebben Galla Miklós barátom segített, aki már jó pár éve is nagyon népszerű volt. Közös műsorunkban több helyen telt ház előtt mutattam be a lemezemet. Bebizonyosodott, hogy életképes a dolog. De az is, hogy ezt a lemezt itthon nem lehet teljesen élőben eljátszani, vagyis el lehet, körülbelül húsz zenésszel, akik külön-külön nagyon magas színvonalon dolgoznak, viszont ehhez sok pénz kell. Így aztán az összetettebb hangszerelésű számoknál az ember fél-playbackre fanyalodik. Ha a jövőben is ilyen bonyolult megszólalású dalokat írok, akkor a stúdióminőséget idéző élő koncertezés számomra talán örök ábránd marad.

Többen említették, hogy Roy Harper a kedvenced. Ő is nagy szakmai sikereket aratott, többek között a Led Zeppelinnel és a Pink Floyddal is együtt dolgozott, mégsem lett belőle befutott sztár.

Igen, Roy Harper az egész életemet végigkísérte, mert mindig tudott számomra újat mondani. Pályája szorosan összefügg életfilozófiájával. Csak egy szűk réteg ismeri, de az hűséges hozzá. Ellentétben azokkal a rajongókkal, akik ma éppen ennek a divatos világsztárnak drukkolnak, holnap meg annak.

Más műfajban is kipróbáltad magad, mert 1988-ban egy gyereklemezzel jöttél ki "Nem ér a nevem, káposzta a fejem" címmel. Nagy felelõsség gyerekeknek írni, és nehéz feladat színvonalas dolgot produkálni e műfajban.

Eléggé elszomorító, amikor a gyerekek rossz rímű, bugyuta refréneket kántálnak. Nem egy olyan társaság dolgozik ma ebben a szakmában, amelyet kizárólag csak a pénz motivál. Ez a szándék legtöbbször már a lemezcímeken is észrevehető. Hogy a gyerekek milyen hülyeségeket kapnak, az a szerzőket egyáltalán nem érdekli. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy folytatom ezt a dolgot. Az új dalok már készen vannak. Ha idén nem is, de talán jövőre lesz időm a második lemezre, és azon már új partnerekkel fogok dolgozni.

Koszits Attila

Kapcsolódó anyagok

CikkekCikkarchívum
LemezekŐskor
Roy HarperDSR Roy Harperről
LemezekNem ér a nevem, káposzta a fejem
Powered by Gothic
© 2009 Deepskeye Systems -

Dolák-Saly Róbert honlapja