Zenész Magazin: Dolák-Saly Róbert

1996. 12. 01.

Dolák-Saly Róbert csak az utóbbi 2-3 évben vált országosan ismertté - ráadásul nem is mint zenész, hanem mint a L'art pour l'art Társulat ezerarcú színésze -, pedig már több mint másfél évtizede része a hazai könnyűzenei életnek. A csoport példátlan sikersorozata olyan népszerűséget hozott számára, hogy a közelmúltban megjelent filozofikus szövegvilágú Őskor című lemezére is nagyon megnőtt a kereslet.

Biológia-rajz szakos tanár diplomád van, mégsem tanítasz.

Három évig tanítottam, és nagyon kimerítőnek találtam. Többek között fárasztott az is, hogy - bár próbáltam a tantervtől elszakadva egyéni ízeket csempészni óráimba - évről évre ugyanazokat a dolgokat kellett elmondanom, és mindössze 30-40 gyerekkel foglalkozhattam.

Nem inkább a népszerűségre vágytál?

A népszerűség önmagában véve nem érdekel. Nem szeretnék például nagyon befutott divatmodell vagy műsorvezető lenni a tévében, mert ezek a területek nem izgatnak. Még a szakmámon belül sem csináltam soha olyat, ami idegen tőlem. A siker természetesen fontos számomra, de csak olyan munka jutalmaként, ami után bátran a tükörbe nézhetek.

Mennyire érzed rétegzenének azt, amit csinálsz?

Van itthon egy téves nézet, miszerint az igényesség egyenlő az elszigeteltséggel. Szerintem - és ezt ezer példa bizonyítja - a siker és a színvonal összeházasítható. Az én zeném annyira lesz népszerű, amennyiszer a televízióban látható, illetve hallható lesz.

Én az 1981-es táncdalfesztiválon láttalak először. Ez volt az első, nagy nyilvánosság előtti bemutatkozásod?

Nem, hiszen azelőtt már az Omega együttes előzenekaraként a színpadra léptem, de erről nem szívesen beszélek, mert kiderül, milyen öreg vagyok.

Később elkezdtél hivatásszerűen muzsikálni: írtál egy műsort XX. századi barlangrajzok címmel. 1984-ben Iétrehoztad a DSR Bandet. 1986-ban pedig megalakult a L'art pour l'art Társulat.

Igen, Galla Miklós kitalálta, hogy Laár Ardrás abszurd verseiből egy egész estés előadást állítanak össze. Ezen belül terveztek egy komolyabb dalokból álló zenei blokkot, s ehhez kerestek meg engem. Már a próbák alatt észrevettük azonban, hogy egy humoros műsort nem ajánlatos ily módon megszakítani. Ezért aztán feladat nélkül maradtam volna, ha nem derül ki, hogy én sem állok távol a hülyeségtől. Már a gimnáziumban sem a komolyságomról voltam híres.

A társulat mellett Koncz Zsuzsa kísérőzenekarában játszottam, ezenkívül gyerekműsorokban léptem fel. Aztán úgy éreztem, nem tudom kiteljesíteni magam, mindent abbahagyok, és elmegyek az országból. Erről persze senki sem tudott.

Disszidálni akartál?

Így is lehet mondani. Sajnálatra méltó ez az ország. A tehetséges és progresszív figurák itt mindig sakkban voltak tartva az irigység, a dilettantizmus agresszivitása által. Itt ha valaki valami értelmes dolgot akar csinálni, energiáinak a 80 százaléka arra használódik el, hogy az emberi és szakmai hülyeségekkel hadakozik.

Konkrétan hová mentél volna?

Először Olaszországba a rokonaimhoz, aztán tovább... valahova... Aztán úgy alakult. hogy mégis maradtam.

Ahhoz képest, hogy csak 20 százalék energiád maradt, elég kreatív voltál azóta. Mit tartasz érdemesnek kiemelni alkotásaid közül?

Most legaktuálisabb az Őskor című CD-m és kazettám, amelyen 18 dal - 12 régi és hat új -található. A hangszereléseket Kisvári Ferenccel és Tarmási Lászlóval készítettük, akik kiváló stílusérzékkel nyúltak a dalokhoz. Szerencsés körülmény az, hogy Feri eredetileg nagyon jó dobos, ami a számítógépes előmunkálatokat eléggé megkönnyítette.

Elsősorban Korg M1-es, illetve Roland D70-es szintetizátorral dolgoztunk. A felvételeken javarészt egy 12 húros Ovation Elite gitárt használtam. Fontosnak tartom megemlíteni Hrutka Róbert kiváló gitárjátékát. Jávor Zoltán és Sólyom Tamás türelmes és odaadó zenei rendezését és nem utolsósorban hangmérnökünket, Kerpel Pétert, aki szakmai tudásának legjavát adta a lemezhez.

A dalok zenéjét és szövegét te írtad. Zenészkollégáid mennyire tudtak azonosulni a filozofikus mondanivalóval? Egyáltalán, fontosnak tartod ezt?

Érdekes kérdés. Azt nem tartom lényegesnek, hogy ugyanazt gondoljuk a dolgokról, elegendõ, ha zenei hangulatokban kapcsolódunk. Szerencsére nálunk azért ennél is jobb volt az összhang. Úgy érzem, a szövegeim közel állnak a kollégáimhoz.

Szövegeid alapján úgy tűnik, sokat rágódsz a dolgokon.

Ez igaz. Én ezt gondolkodásnak hívom.

Mit gondolsz, a közönség érti a dalaidat?

Szerintem igen, bár volt néhány szélsőséges kivétel. Volt, aki vallásosnak gondolt, mert egy-két szövegemben elhangzik az Isten kifejezés. Persze tévedett.

Ha Istenben nem, talán a tudományban hiszel?

A tudományt tisztelem. Az emberiség nagyon sok problémát megoldott már, s pontosan ezért úgy gondolom, a válaszra váró kérdésekre nem kellene fikciókat, türelmetlen, rossz magyarázatokat kitalálni. Nem hülyítem a hallgatóságomat ködös vallási vagy ezoterikus utalásokkal, nem kívánok a sámán vagy a varázsló képében tetszelegni. Számomra ez a világ így is eléggé titokzatos.

Vajon így nyilatkozol-e majd öregen, a halál szelétől meglegyintve is?

Sok olyan helyzetbe kerültem már, ami minimum életveszélyes volt, és ezekben a pillanatokban sem éreztem úgy, hogy meg kellene változtatnom a véleményemet. Pont a természettel szembeni alázatomat adnám fel, ha álmegoldásokkal áltatnám magam. Egyébként csodálkoznék, ha megérném az öregkort, mert a világban elviselhetetlen állapotok uralkodnak.

Térjünk vissza a L'art pour l'art Társulathoz. A napi két-három fellépés, a tévéműsorok és a lemezkészítés mellett még arra sem sikerült időt szakítanotok, hogy a Vastyúk is talál szeget lemezetekért járó aranyplakettet átvegyétek. Nem vált poénüzemmé a társulat, s kötelező robottá ez az egykor szinte szórakozásnak induló munka?

Arra azért vigyázunk, hogy ne így legyen. Egyébként elsősorban az állandó utazás, szervezés és az adminisztráció fárasztó számunka, éppen ezért egy kicsit takarékra állítjuk magunkat és az élő fellépések számát ritkítjuk.

Mi lesz a Budapest Sportcsarnokba tervezett nagyszabású show-val és a régen dédelgetett Besenyő-filmmel?

A sportcsarnoki rendvényre már csak a jövő évben lesz időnk. A filmhez folyik a szponzorkeresés, és amint megvan a 60 millió forint, máris forgatunk.

Bármilyen sikeres is egy társulat, nem árt néha újítani a műsoron. Van-e ilyen jellegű törekvésetek?

Igen. A társulat nyáron rockzenekarként turnézott. A Besenyő család tagjai is felléptek, és megszokott jelmezeinkben adták elő régi és új dalaikat

Az utóbbi két-három év erkölcsi és anyagi sikert hozott számodra, régebbi szerzeményeidet viszont hallhatóan szomorúan komponáltad. Fogsz-e még ilyen dalokat írni?

Jogos a kérdés, de a mostani jobb helyzetemben sincsenek illúzióim a körülöttem lévő világot illetően. Következő dalaim valószínűleg könnyedebbek lesznek, de kritikus hangvételük biztosan megmarad.

Egy napilapban negatív vélemény jelent meg a társulattal kapcsolatban. Ezt annyira zokon vetted, hogy nem vagy hajlandó az újságnak nyilatkozni, mondván: ezzel elfogadnád a kritikát. Nem túlzott kissé ez az érzékenység?

Félreértés ne essék, én nem bánom, ha valaki hozzáértően bírál, de manapság főképp olyan dilettánsok írnak kritikákat, akiknek alapvető fogalmi zavaraik vannak, és nem kompetensek a témában.

Csikor Ottó