- A három testőr mindig győz,
Ha akar, a jetiből levest főz.
De nem akar, mer' a jeti ártatlan,
A hegyen ül egyedül fáradtan.

Ha a három testőr kardot ránt,
Csak az féljen, aki rászolgált.
Ha valaki nem fér a bőrében,
A hasfala kilukad föltétlen.

A három testőr itt van hát,
Örülhet az, aki minket lát.
De senki se bántsa a királynét,
Mer' elfogy a fogsora kiváltképp.

- Jó, hogy így védtek,
Jól esik, tényleg,
Mégis a legjobb lenne, ha estefelé feljönnétek hozzám.
Van sok-sok bélyeg,
Megnézhetnétek,
Aztán bármit kértek, számíthattok rám.

- Óh Felség, bátran kimondjuk,
ha kell, vérünket áldozzuk Önért!
Szó nélkül tűrjük,
ha párbaj közben belünket trancsírozzák szét!

Ahol Athos és Porthos és Aramis jár,
Az ellenségnek a bőre fáj.
Kinek ellenszenves a királyné,
Mi leszünk annak a finálé.

- Szép, hogy így védtek,
De az lesz még szebb,
Hogyha a visszafogott, vad vágyaitokról meséltek egy-két szót.
Ha jöttök, nyertek,
Könyörgöm gyertek,
Aztán csinálhatnánk mindenféle jót.

- Óh Felség, bátran kimondjuk, igen,
ha kéri, ebédünk Öné,
S ha nem kell, hát puszta kézzel
dobjuk egy éhes oroszlán elé!

- Ma este jöhetnétek már.

- Önért a halál nem nagy ár.

- Ha jöttök édes élet vár.

- A dalnak itt a vége, Éppen vége, Sajnos, jaj de kár!