Most már biztos, hogy néhány napja nincsen szerencsém,
Mert bármibe kezdek, sohasem úgy lesz, ahogyan szeretném.
Hogyha játszani indulok, messzire nem jutok,
Mert az apukám megállít, s helyette rendet rakhatok;
Ilyenkor szívesen mondanám, amit erről gondolok:

Nem ér a nevem,
Káposzta a fejem,
Nem zavarhat senki sem.
Nem ér a nevem,
Nem vagyok most jelen,
Boldogulj ma nélkülem.

Ha leülök végre, s a tévében megy a kedvenc műsorom,
Fogadni mernék, hogy akkor kell majd takarítanom.
Hogyha olvasnék kicsit, az anyukám rám pirít,
Hogy az öcsém azért sír, mert nélkülem unatkozik;
Ilyenkor magamban dúdolom, bár tudom, ez nem segít:

Nem ér a nevem,
Káposzta a fejem,
Nem zavarhat senki sem.
Nem ér a nevem,
Nem vagyok most jelen,
Boldogulj ma nélkülem.

De ha tanulnom kell már, vagy az esti lefekvés vár,
Vagy ha boltba indulok, akkor senki elém nem áll,
Pedig szívesen mondanám, ami közben a fejembe’ jár:

Nem ér a nevem,
Káposzta a fejem,
Nem zavarhat senki sem.
Nem ér a nevem,
Nem vagyok most jelen,
Boldogulj ma nélkülem.