Őrzöm a percet, a pillanatot,
Mikor velem vagy itt, s én veled vagyok,
Mikor előttem állsz, és ajkadhoz ér az öklöm.

Mikor este a gyertya lángja lobog,
A meztelen lábadra szekrényt tolok,
S ha elájulsz, titokban kézfejedet megfőzöm.

Nem lehet feledni téged,
Ahogyan a baltám feléd száll.
Tudom, hogy te is mélyen érzed,
Ha eltalál.

Szeretem azt, ahogy hozzám beszélsz,
És őszintén csodálkozom, hogy te élsz,
Hisz tegnapelőtt még én löktelek le a hídról.

Imádom nézni a tyúkszemedet,
Ahogy átmennek rajta az úthengerek,
S hogy a Kodály köröndöt körbeugrálod a kíntól.

Akár az éden, oly csodás ez:
Remegve berreg a láncfűrész.
Hidd el azt, hogy minden más lesz,
Ha belelépsz.

Szép, szép, szép, álomszép,
Ahogy megszeppent fejed tar kopaszra ég.
Még, még, még, táncolj még!
Az se zavarjon meg, ha egy tehén a szádba lép.

Hogy mennyire szeretlek, megtudhatod,
Ha az autóm kerekét átharapod,
S a kiesett fogaddal gombfocizunk a téren.

Hogy mennyire szeretlek, megtudhatod,
Ha az autóm kerekét átharapod,
S a kiesett fogaddal gombfocizunk a téren.

Biztos van, akinek tetszik e téma,
De itt, most úgyse’ vállalná.
A műsorom után nekem még ma
Megsúghatná.