Hírlevél |
A L'art pour l'art Társulat fennállásának 26 éves jubileumát ünnepli ebben az évadban. A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) OFF-programjainak sorában a Kodály Központban lépnek fel június 10-én. Arról, hogy mit láthat a pécsi közönség, Dolák-Saly Róbert beszélt.
Ez egy olyan színházi est, ami elég töményen vonultatja fel a L’art pour l’art elmúlt éveinek általunk legjobbnak vélt produkcióit, tehát egyfajta „best of”-est. Pécsett lesznek vendégeink, például egy olyan váratlan meglepetés, akiről nem áruljuk el, hogy ő a Sub Bass Monster; de jön egy zenekar is, amely kíséri a társulat élő koncertjét az előadás záróakkordjaként, hogy stílusosan fogalmazzak. Hosszú lesz, szünettel együtt két és félóra, de ahogy ismerem magunkat, megvan a veszélye, hogy ennél is tovább tart majd.
Van-e jellemző munkamódszerük? Hogyan áll össze egy-egy szám, vagy est?
Alapvetően a konkrét feladatok azok, amelyek elindítják a munkafolyamatokat, például egy új est létrehozását. Kitaláljuk a magunk dolgait, aztán közben oda-vissza beleírunk a másikéba – szóval így… Szászi Móni írja többnyire a Besenyő-család történeteit, és sok-sok közös jelenetet. Laár András írja a verseit és a Besenyő monológjait. Én, ugye, általában a Boborján- és Naftalin-jeleneteket, a vetítéseket, miközben mindenki ír dalokat is. Aztán vannak még más írnivalók. Nemrégiben készült el egy kilenc részes műsorunk, a Banán, pumpa, kurbli című az MTV számára, amiből már le is adtak jó párat. Ez is olyan feladat volt, ami mindannyiunkat megmozgatott, és új inspirációkat jelentett számunkra.
Az ideális L’art pour l’art társulati tag gyakorlatilag mindenhez ért, ami a színpadon kell?
Hogy milyen egy ideális társulati tag, azt nem tudom, de nekünk sok mindennel kell foglalkoznunk. Ebben a műfajban vannak színészi feladatok, fontos a rögtönzésre való hajlam, és az, hogy valaki tudjon énekelni, zenét és szöveget írni. Ezeken kívül, a mi munkánkban lényeges az arány- és irányérzék is. Hogy mennyit és hol szabad magunkból megmutatni.
A hatásukat érzik mások produkcióiban?
Folyamatosan érezzük, igen. Persze ez azt mutatja, hogy valami jóba nyúlhattunk bele annak idején. Az elmúlt évtizedekben sokan próbálták a L’art pour l’art Társulat stílusát követni, és ez nem csak a tévészereplésekre igaz, hanem sok más dologra. Például a könyveimmel is – fogalmazzunk úgy – „sokan rokonszenveztek”, amit különböző újságok rovataiban, és más könyvek megjelenésében látok kifejeződni. És akkor még nem is beszéltem a reklámszakmáról, ahol szintén éreztünk hasonló hatásokat.
Tavaly lettek 25 évesek, bár ezt csak idén, 26 évesen ülik meg. Mi a L’art pour l’art Társulat titka?
Mivel titok, nem árulhatom el. Egy viszont bizonyos, mi ma is sokat marháskodunk, viccelődünk egymással, és ez a jókedv a színpadon is érezteti a hatását. A mi fő inspirációnk az, hogy az emberek szeretik, amit csinálunk, eljönnek az előadásainkra, megnézik a tévéműsorainkat, és olvassák a könyveinket. Mivel a feladatok, a lehetőségek sem fogynak, mi is kifogyhatatlannak tűnünk. Ami biztosan jó hatással van ránk, az az, hogy a mi munkánk hihetetlenül változatos dolog: írni, zenélni, nevettetni, színházat csinálni…
Elmondhatatlanul hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben részt vehettem, és részt vehetek ma is. Mi a mai napig meg tudjuk lepni és röhögtetni egymást, ami talán a legfontosabb. Itt szeretném megemlíteni azt a pár embert, menedzsert, jelmeztervezőt, technikust, akik évtizedek óta hűségesen, nagy szakmai tudással segítenek minket, hogy megvalósíthassuk elképzeléseinket. A mi „szponzoraink” ők, akik tehetségüket adják nekünk. Köszönet érte!
Méhes Károly