Hírlevél |
Írta a szerző
Akit fáraszt az abszurd humor, válasszon valami mást, de aki értékeli a nyelvi leleményeket, szorult helyzetben is fejből idézi Pandacsöki Boborjánt, és szeretne egy bármikor bevethető jókedvgenerátort, Dolák-Saly Róbert könyvében nem fog csalódni. Az Agyatlantisz már a könyvesboltban kézbe véve is megnevettet, amikor Anti bá’ egyik átköltésébe botlom: „Éjjel a zombi-busz tetején / Emlékszel kicsikém, / De csúnya vót.” Lent vicsorogtak a kerekek, / Rágták a fülemet, / S a zene szólt.” A rendhagyó útikönyvvel az olvasó is eljuthat Amnéziába, Szorongázsiába, Hipochondriába, Alufóliába, de bejárhatja az Alibi-szigetek és Patológia tájait is.
A leírásokat képregények, rajzok, fotómontázsok színesítik, a fejezeteket egymástól függetlenül is olvashatjuk. A Zengő ABC újfajta feldolgozásából egy gyerek sem fogja megtanulni az ábécét, de hogy nekem az ny-ről nem a nyúl jut eszembe mostantól, az egészen biztos. Nagy kedvencem, Naftalin Ernő most sem hagy magamra, illem- és gyanútan leckéiből megtudom végre, hogyan kell elkerülnöm a feltűnést vendégségben, mit csináljak, ha fázom a medencében, vagy véletlenül bekerülök az olimpiai úszócsapatba. Dolák-Saly Róbert humorára lehet mondani, hogy nyakatekert és abszurd, de tény, hogy olvasáskor könnyen magára ismer az ember.