Whiskas: Imádom a cicákat, egy kicsit olyanok, mint én

2011. 10. 01.

Dolák-Saly Róberttel hetekig egyeztetünk, míg összejött ez az interjú, rendkívül elfoglalt, szinte percekre be vannak osztva a napjai. Az idén a 25 éves jubileumát ünneplő L'art pour l'art Társulattal turnézik az országban, miközben új műsorokat készít kollégáival a közszolgálati televízióban.

Korábban három cicával élt együtt, kettőt ő választott, a harmadik egyszerűen beköltözött DSR-hez. Mindannyian egyhamar átestek a névadó keresztségen.

Először kettő cicát vettünk egy nénitől, aki nagyon aggódott, hogy jó helyre kerülnek-e. Az egyiket, amikor tíz éves korában beteg lett, napi injekciózással tartottuk életben még fél évig. A testvére most 15 éves. A névválasztás hamar megtörtént, nevelt lányom már hazafelé, az autóban elkeresztelte a nyávogókat. A harmadik cica az ablakon próbálta magát besajtolni, de azt mondtuk neki, ne gyere be, mert belőled már van kettő. Aztán ő győzött. Az első kettő testvérpár volt. Lili, aki már nem él, hasonlított egy karthauzi, vagy egy orosz kék cicára. Gyönyörű, egyenletes, kékesszürke színével olyan volt, mint egy elegáns hercegnő. Persze ezzel nem azt akarom állítani, hogy a hercegnők kékes szürkék. Testvére, Pötyi szintén szürke, halványan csíkozott, hasán pöttyökkel, innen a név. A harmadik cica, aki az ablakon át érkezett, Marci lett. Valószínűleg azért, mert úgy gondoltuk, hogy egy szemtelen, vörös cicát csakis Marcinak lehet hívni. Pötyi és Marci már a volt páromnál élnek, és nagyon jól érzik magukat.

Nem csak a fajtára jellemző tulajdonságuk révén, de az egyéniségük szerint is igen eltérőek voltak a cicák. De amikor egy kutya is érkezett a házhoz, abból nagy sértődés lett.

Lili lusta volt, a nap 24 órájából 23-ban feküdt és aludt, vagy hunyorogva nézegetett. Ritkán kiment az udvarra, de onnan igen hamar visszatért. Pötyi már izgágább fajta volt. Néha felpofozott egy-egy kutyát, majd ismeretlen helyre távozott. Marci jött be hozzánk harmadik cicának, aki majdnem kikérte magának, hogy más is él ott, rajta kívül. Majd, amikor egy kutya érkezett a lakásba, Marci megsértődött és fél évre felvonult az emeletre. Azt hittük, már soha nem áll szóba velünk.

Sokan csak egy kisállatot tartanak, így nem ismerik, hogy jönnek ki egymással, ha többen együtt élnek. Itt macska, kutya összefogott, ha úgy hozta a helyzet.

A legokosabb cica Pötyi volt, aki először nyitotta ki az ajtót kilinccsel, és általában őt figyelték a többi állatok, ha egy helyzetet meg kellett oldani. Ő volt az, aki rendre utasította a golden retriever Fanni kutyát, ha túl tolakodó volt. De ha a cicák izgatottan szaladgáltak a kert végében, mert egy agresszív macskabetolakodó ellen kellett megküzdeniük, akkor a kutya is hadrendbe állt, és védelmükre kelt. Szóval, amikor össze kellet fogni, akkor együtt mentek a frontra.

Ahol hárman vannak, ott azért az egyik óhatatlanul is kiválasztódik és a gazdi kedvence lesz. Ez a szerep DSR-nél Lilinek jutott és ez nem véletlen.

Kétségtelenül Lili volt a kedvencem. Ő volt a leghűségesebb hozzám, és nagyon tetszett a lustasága, amit jóindulatúan méltóságteljes magatartásnak is lehetett becézni. Ugyanakkor nem mellékes, hogy ő volt a legszebb, ám ez önmagában nem tette volna kedvencemmé, ha nem lett volna olyan titokzatos élőlény. Persze, ha őszinte akarok lenni, gyanítom, hogy az ő titokzatossága mögött inkább egy kis együgyűség rejlett, amit persze soha senkinek nem árulok el, nehogy így utólag is megsértsem őt.

Ünnepi és jutalom falatok itt mindenkinek egyformán jutottak.

Hát, mivel nem szeretnék reklámozni semmilyen céget, annyit árulok el, hogy csak egyfajta kaját fogadtak el. Az ünnepekre ebből a szempontból nem emlékszem. Lehet, hogy dupla adagot kaptak? Már nem tudom.

Az eltérő szokásuk szerint mindegyik cicának más zug lett a kedvence, de valamelyik állandóan úton volt.

Ahogy említettem, Lili folyamatosan kipihente a pihenést, és mindezt a kanapén vagy a fotelben tette. Pötyi állandó felfedező-úton volt, Marci pedig az ablakomból berregett egy tető alatti madárfészekre, amit sosem értettem, miért tette. Rájöhetett volna, hogy a szájrángatós berregés nem hatékony egy két méterre lévő madárcsalád életének a befolyásolására.

Számtalan más kisállat élt még itt, a hörcsögtől a papagájig, de a cicák mindig külön műfajt jelentettek DSR életében.

Volt a lakásban még egy aranyos kutya, később pedig két papagáj. Az utóbbiakat néha kiengedtem a kalitkájukból, hogy a szobában kedvükre repdessenek, annak ellenére, hogy nagyon nehéz volt újra begyűjteni őket. Volt itt hörcsög, meg tengeri malac is. A cica viszont külön műfaj! Azért szeretem őket, mert kicsit olyanok, mint én. Nem hajlandóak az elvárásoknak megfelelően működni. Individuális lények. A cicák nem „ugatják” azt, amit a gazdájuk elvár tőlük. Szimbolikus értelemben belőlük nem lehetne pártot alakítani, vagy tüntetést szervezni. Kutyákból lehetne, de macskákból sosem. Ez tetszik. Persze attól, hogy a kutyák másmilyenek, mint én, még nagyon szeretem őket is.

DSR-nek három nagy sikerű könyve jelent meg az Európa Könyvkiadónál. A Szászi Mónival közösen írt Boborján alakjainak megformálásában hihetetlennek tűnhet, de a cicák is besegítettek.

Hogy pontosan hogy volt ez, azt már nem tudom. Körülbelül úgy lehetett, hogy Boborján figurája az állatok viselkedéséből ihletődött. Minden állat kicsit Boborján. Kicsit oktondi, kicsit szemtelen, viszont nagyon önző és átlátszó trükkökkel próbál helyzetén javítani.

Aki cica közelében él, tudja, hogy tőlük bizonyos dolgokat egy életre megtanulunk. Így volt ez Robinál is.

Megtanultam például azt, hogy nem csak akkor kell szeretgetni egy állatot, vagy bármilyen lényt, amikor szeretethullám ragad el bennünket, hanem akkor is, amikor annak a lénynek szüksége van rá. Megtanultam azt, hogy merjünk saját aggyal gondolkodni, és ne hódoljunk be az éppen uralkodó trendeknek. Legyünk kedves lények, de ne hagyjuk magunkat, ha valaki ki akar használni bennünket.

Jelenleg elfoglaltsága miatt DSR-nek nincsenek cicái, de hogy mit hoz a jövő, nem tudni. Egyszer talán ismét többen lesznek…

Nem tervezem a cicás életet. Hagyom, hogy alakuljanak a dolgok. Gyanítom, hogy négy éves lányom rávesz majd, hogy újra körülöttünk ólálkodjon egy-két szőrös négylábú.